Sándor Sándorné 

74 éves nyugdíjas vagyok. Munkáscsaládban születtem, 12 éves koromtól - a polgári iskola mellett- kifutóként dolgoztam (u.n.Beszkárt gyerek voltam, szabadjeggyel). 14 éves voltam, amikor segédmunkásként kezdtem dolgozni a W.M.-ben és folytattam 1949-ig. Közben az akkor indított dolgozók esti gimnáziumában leérettségiztem. Utána munkáskáderként kerültem az Országos Tervhivatalba, először titkárnőként, majd egy év után előadóként. Itt dolgoztam 1964-ig, ezalatt végeztem el a Közgazdaságtudományi Egyetemet. Utána 1970-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban, 1970-től az Építésgazdasági és Szervezési Intézetben dolgoztam tudományos főmunkatársként, 1985-ben mentem nyugdíjba.

1946 óta vagyok párttag és meggyőződéses kommunista, az összes viharok, megpróbáltatások ellenére. Férjemmel közel 46 évig éltünk együtt, most már sajnos 6 éve özvegy vagyok. Két fiam van, unokám sajnos nincs.
A rendszerváltás után úgy éreztük, hogy a pártban végzett munkán kívül, a nyugdíjasok érdekvédelmével kell foglalkoznunk. Férjemmel - és másokkal - együtt alapítottuk a Kispesti Nyugdíjas Egyletet, amely 13 éve sikeresen működik. Ennek elnökeként lettem előbb tagja, majd két éve már elnökhelyettese az országos szövetség elnökségének. Úgy érzem, elkötelezett baloldaliként, itt tudok eredményesen tevékenykedni a mintegy hárommillió nyugdíjas érdekében.

Budapest, 2004. április 13.