A jelölt nem indult egyéni jelöltként.
A jelölt nem indult területi listán.
A jelölt helye országos listán:
	Jelölő Lista típusa Státusz Dátum EGYÜTT MAGYARORSZÁGÉRT UNIÓ önálló nyilvántartásba véve 1998. 04. 21.

Önéletrajz

Szmrecsányi Szilveszter Pál   Budapesten a nyolcadik kerületben születtem nyomdászcsalád gyermekeként 1942-ben, s itt is nőttem fel, igen rossz anyagi körülmények között. A család helyzete ha lehet 1956. után még rosszabbra fordult. Édesapámnak az akkori Szikra Nyomda Munkástanácsa Elnöki szereplését követően. Börtön, vagy egyéb látványos meghurcoltatás nem történt csupán annyi, hogy édesapám attól kezdve csak fizikai munkakörben volt foglalkoztatható. Mindezen körülmények alapvetően meghatározták későbbi sorsomat, pályám alakulását. Ifjú gyermekkoromban festegettem, egy a szomszédban élő munkás festő segítségével, s mikor akkori munkáimat egy ismert festőművész meglátta, javasolt a művészi pályára. Az ő segítségével kerültem a Képző és Iparművészeti Gimnáziumba, s ott is érettségiztem. Nem voltam se jó gyerek, se jó tanuló, így a pálya továbbviteléhez feltétlen szükséges Főiskola elérhetetlennek bizonyult. Még a középiskolai éveim során új szenvedélyem támadt a sportolás. Ez önfegyelmet, akaratot, keménységet, tartást adott, ami a továbbiakban nagy segítségemre volt. Érettségi után végül is nyomdász pályára kerültem, s a szakmát kitanulva műszaki szerkesztőként dolgoztam a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál. Itt ismertem s kedveltem meg a közgazdaság tudományát is. Édesapám emléke azonban e pályámon előnytelennek bizonyult, s mivel nagy kedvem se volt hozzá, a katonaidőm letöltése után pályát módosítva, már élsportolóként, az Egyesült Izzó Rt-hez mentem. Ennek köszönhetően váltam Újpestivé, s vagyok az ma is. Az élsportot akkor még pártoló nagyvállalat támogatásával felvételt nyertem a Közgazdaságtudomány Egyetemre, amit esti tagozaton nagyon jó eredménnyel végeztem el. Így lettem végül is közgazdász. Átszervezések, s a diplomamunkámként választott, akkor újszerű szabályozási modellnek, a bértömeg-szabályozásnak köszönhetően a Kohó- és Gépipari Minisztérium Közgazdasági Főosztályára kerültem, ahol a diplomamunkámban kidolgozott, s kísérleti bevezetésre került bértömeg szabályozás felügyeletével, s általános munkaügyi feladatok ellátásával foglalkoztam. Ez által közel kerültem a munka világához, s e téma alapos ismerőjévé váltam, s e területen tevékenykedem napjainkig. Egy ideig, mintegy tíz esztendeig a Minisztériumban dolgoztam, (mely időközben Ipari Minisztérium lett), majd különböző nagyvállalatoknál a közgazdasági és a munkaügyi területek vezetője, majd gazdasági igazgató lettem, míg végül az Elektromodul Kereskedelmi Vállalatnál, már gazdasági vezérigazgató-helyettesi beosztásában ért a legtöbb volt nagyvállalatot utolérő sor, a felszámolás. Ettől kezdve kerültem át a "másik oldalra", a munkavállalói oldalra, mint az egyik nagy szakszervezeti szövetség a Vegyipari Szakszervezet, s ezen keresztül az Autonóm Szakszervezeti Konföderáció közgazdasági szakértője. Innen kezdve következetesen a kis emberek, a munkavállalók felemelkedéséért tevékenykedem. Politikai, közéleti pályára "sötét" múltam miatt nem is gondolhattam, s így politikai szerepvállalást csak a szükséges minimális szinten végeztem, s inkább gazdaságpolitikai tevékenységemmel politizáltam. Életutam során kénytelen - kelletlen alapos ismerőjévé váltam mind a makro-, mind a mikrogazdasági folyamatoknak, úgy is mint közgazda, s úgy is mint munka- (ma már inkább) személyügyi szakember. Mindezen előzmények után fel kell tennem a kérdést magamnak is, mi indokolja ezen számomra is látszólagosan újszerű törekvésemet a közéleti szereplésben történő immár aktív részvételre. Hatalmas, harmincegynéhány éves tapasztalatokkal teli pályám eredményeként megelégeltem, hogy mindig a fejem felett döntsenek, ráadásul ritkán jól, s mindig a kisemberek rovására, mikor tapasztalatokkal alátámasztott meggyőződésem, hogy ennél sokkal jobb megfelelőbb döntéseket is lehet hozni. A megtaposott, becsapott, elnyomorított, hangjukat hallatni nem tudó kisemberek szószólójaként, érdekeik következetes képviselőjeként kívánok a közélet színpadára lépni, ezen emberek sérelmeinek - hivatásomnál fogva is - avatott ismerőjeként. Családos ember vagyok, két felnőtt leány apja, akinek nem mindegy, hogy ők milyen jövőt remélhetnek, élhetnek-e emberhez méltó életet, remélhetik-e, hogy törekvéseik, normális vágyaik valóra válhatnak, s ők és leendő gyermekeik, s majdan azok gyermekei is bizakodással tekinthessenek a jövő felé.   Szmrecsányi Szilveszter Pál