A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
Kvk.III.37.201/2006/2.szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. F. Z. ügyvéd által képviselt I. Párt kérelmezőnek az Országos Választási Bizottság 2006. március 31. napján hozott 139/2006. (III. 31.) számú határozata ellen benyújtott bírósági felülvizsgálat iránti kérelme tárgyában az alulírott helyen és napon meghozta a következő
v é g z é s t :
A Legfelsőbb Bíróság az Országos Választási
Bizottság 139/2006. (III. 31.) számú határozatát helybenhagyja.
Ez ellen a végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A kérelmező kifogással fordult az Országos
Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB), melyben sérelmezte, hogy 2006.
március 28-án csak a parlamenti pártok egyeztek meg „a választás előtti azon
viták részleteiben (a részletek között a résztvevők körét is önkényesen
állapítva meg), amely vitákat az országos közszolgálati (és részben az országos
kereskedelmi) televíziók is élőben fognak közvetíteni”. A kérelmező szerint e
döntésük sérti a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban:
Ve.) 3. §-ának c) pontjába foglalt, esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő
szervezetek között alapelvet, továbbá etikátlannak tartotta, hogy „az országos
listát állító pártok közül négy úgy gondolja, hogy a többit önkényesen
kirekeszti”. A vitának a négy párt megállapodása szerinti megtartása és
közvetítése jogellenes, ezért kérte az OVB-t, hogy állapítsa meg az
esélyegyenlőség alapelvének megsértését.
Az OVB 139/2006. (III. 31.) számú határozatával a kérelmező kifogását
elutasította. Indokolása szerint a kifogásban említett, a választáson induló
jelölő szervezetek közötti megállapodás az esélyegyenlőség biztosítására
vonatkozó alapelv szempontjából nem vizsgálható. Az, hogy meghatározott jelölő
szervezetek képviselői választási vita lefolytatásában egyeznek meg, amelyre a
sajtó képviselőit – a megállapodásukban rögzített feltételekkel – meghívják,
illetve jelenlétükre lehetőséget biztosítanak, akkor sem sérti az
esélyegyenlőség biztosításának alapelvét, ha a megállapodásban további jelölő
szervezet részvételére nem biztosítanak lehetőséget. Az esélyegyenlőség alapelve
akkor sérülne, ha a vitában részt nem vevő jelölő szervezetek részére a
műsorszolgáltató hasonló megjelenési lehetőséget nem biztosítana. Erre vonatkozó
bizonyítékot azonban a kifogás nem tartalmaz. Utalt a határozat arra is, hogy a
kifogásban említett vita a kifogás előterjesztésekor még nem zajlott le, és a
lehetséges jövőbeni jogszabálysértés nem vizsgálható.
A kérelmező felülvizsgálati kérelme az eredeti kérelmének való helytadásra, az
OVB új eljárás lefolytatásra kötelezésére irányult azzal az iránymutatással,
hogy az új eljárás keretében az OVB a jogszabálynak megfelelően gondoskodjon az
esélyegyenlőség biztosításáról az országos listát állított pártok között a
médiavitákban. Az OVB-nek a bizonyítékok benyújtását hiányoló megállapítása
téves, tekintve, hogy az április 6-i vitában csak a négy parlamenti párt
listavezetője (miniszterelnök-jelöltje) kap lehetőséget élő adásban vitára, nem
kell bizonyítani, mert az köztudomású tény. A híradások szerint az egyes
résztvevők által felhasználható műsoridő keretről is született megállapodás. Ez
véleménye szerint súlyosan sérti az esélyegyenlőséget.
A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem alaptalan.
A Ve. 3. §-ának c) pontja szerint a választási eljárás szabályainak alkalmazása
során a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az
esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között alapelvét.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az OVB felülvizsgálati kérelemmel támadott
határozatában kifejtett azon álláspontját, mely szerint a kérelmező által
említett – csak a meghatározott jelölő szervezetek részvételével zajló – vita
közvetítése csak abban az esetben jelentené a műsorszolgáltató részéről az
esélyegyenlőség elvének megsértését, ha az azonos helyzetben lévő, a vitában
részt nem vevő jelölő szervezetek részére hasonló megjelenési lehetőséget nem
biztosítanának. A négy parlamenti párt valóban kötött megállapodást arról, hogy
csak saját miniszterelnök-jelöltjük vitázik április 6-án egymással. Ezzel
kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság arra mutat rá, hogy a Ve. alapján a jelölő
szervezetek és azok képviselői nem kötelezhetők arra, hogy szándékuk ellenére
olyan más jelölő szervezet képviselőjével is folytassanak vitát, mellyel
(akivel) vitázni nem kívánnak. Ilyen kötelezettség hiányában a négy jelölő
szervezetet illetően az esélyegyenlőség alapelve nem sérült.
Helytállóan utalt az OVB határozatának indokolásában arra is, hogy a kérelmezőre
hárult a bizonyítás terhe arra vonatkozóan, hogy kérése ellenére a
műsorszolgáltatók hasonló vita közvetítése iránti igényét elutasították, és
ezáltal sérült az esélyegyenlőség alapelve. Ilyen bizonyítékra a kérelmező nem
hivatkozott. Téved e körben a kérelmező, amikor bizonyítás helyett a négy
parlamenti párt vitájának köztudomású voltára alapítja az igényét. Bizonyítékra
ugyanis nem azért van szükség, mert bárki kétségbe vonná a vita megszervezésének
tényét, vagy a vitázók személyét. Az esélyegyenlőség alapelve adott esetben a
kérelmező kérése ellenére megtagadott műsorszolgáltatói közreműködés miatt
sérülne. A kérelmező által vagy közreműködésével megszervezett vita
közvetítésének megtagadására az előterjesztő nem hivatkozott és erre vonatkozóan
nem bizonyított. Ebből, valamint a korábban kifejtett indokokból az következik,
hogy a vita megtartása és közvetítése a Ve. szabályaiba nem ütközik.
Mindezekre tekintettel az OVB határozata nem volt jogszabálysértő, ezért azt a
Legfelsőbb Bíróság a Ve. 84. § (7) bekezdésének a) pontja értelmében
helybenhagyta.
A végzés elleni további jogorvoslatot a Ve. 84. §-ának (10) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2006. április 5.
Dr. Kozma György sk. tanácselnök, Dr. Kovács Ákos sk. előadó bíró, Dr.
Kárpáti Zoltán sk. bíró