Orosz József

1939. 10. 22-én születtem Abaújszántón. Általános Iskolai tanulmányaimat 1954-ben végeztem az abaújszántói I. sz. Általános Iskolában. 1954. és 1958-ban a Miskolci Bányaipari Technikum bányaösztöndíjas hallgatója voltam Miskolcon. 1958-ban sikeres bányaművelő technikusi oklevelet szeretem. 1958-tól a magyar szénbányászatban dolgoztam 1998-ig különböző beosztásokban. 1998-ban 42 évi szolgálat alapján nyugállományban vonultam. 
Édesanyám Vojcsek Rozália 1994-ben halt meg. Hatan voltunk testvérek, akikből hárman sajnos már elhaláloztak. Társadalmi tevékenységet kora gyermekkoromtól mind a mai napig végzek. Úttörő csapatvezetőtől kezdve DISZ és KISZ titkár is voltam éveken keresztül. 1954-ben Szakszervezeti tag lettem és 1957-től tagja voltam az MSZMP-nek jogutódjának, a Munkáspártnak, amire másokkal ellentétben mindmáig büszke vagyok. 
1969-ben nősültem, feleségem Szabó Éva általános iskolai tanár, jelenleg is.
Házasságunkból 2 fiú született, József az idősebb bányamérnök a kisebbik Gábor gépésztechnikus.
Sorsom sok szálon kötődik össze a magyar munkásosztály egyik sajátos vonulatával a magyar bányászok életével. 
Mint a magyar szénbányász társadalom tagjait általában, ért elismerés és kitüntetés és kaptunk ütéseket és itt-ott "kemény rúgásokat" is, egészen napjainkig. Mint marxista hiszem és vallom, hogy az ember nem más mint a társadalomi viszonyok összessége és máig büszke vagyok rá, hogy a bányászatba születtem, ott éltem és dogoztam le életemet. Őszintén remélem, hogy e nagy múltú ágazatnak lesz még reneszánsza.
A társadalmi szükséglet újra megfelelő helyre teszi a magyar bányászatot. Ezért kívánok dolgozni mint képviselő, ha megválasztanak. 

Orosz József