A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
Kvk.V.37.573/2002/2.szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Z. J. I.r., valamint dr. B. Zs. II.r. kérelmezőnek az Országos Választási Bizottság (1450 Budapest, Pf. 81.) 114/2002. (IV.26.) OVB határozata ellen benyújtott kifogás elbírálása során az alulírott napon meghozta a következő
végzést:
A Legfelsőbb Bíróság a kérelmezők kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
Vecsernyés Sándor 2002. április 24-én benyújtott beadványában az Országos Választási Bizottságtól (a továbbiakban: OVB) állásfoglalást kért, a választások második fordulójában visszalépő képviselőjelöltre leadott szavazatok országos kompenzációs listára történő felkerülésének lehetőségéről. Tájékoztatása szerint egy baráti társaságban vita alakult ki a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 9.§ (1) és (2) bekezdés értelmezéséről. Az általa képviselt álláspont szerint a második fordulót megelőzően jelöltségéről lemondó személyt a listás mandátumok kiosztásánál kiesett jelöltként kell kezelni, ezért az első érvényes fordulóban megszerzett szavazatai sem kerülhetnek az országos listára.
Az OVB 114/2002. (IV.26.) számú határozatában a kért állásfoglalás helyett a kérelmező álláspontját javaslatnak tekintette és azt elutasította. A határozat indokolása szerint a beadványban kifejtett jogértelmezés nem helytálló, mert az egyéni választókerületben történő visszalépés nem jelenti egyben a jelölt kiesését. Az egyéni választókerületi jelölt jogi helyzete nem kapcsolódik közvetlenül az országos listás mandátumok kiosztásának rendjéhez. A listaállítás joga ugyanis a jelölő szervezeteket illeti meg, ezért a lista jogi helyzete elválik az egyéni képviselőjelölt jogi helyzetétől. Utalva az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény 9.§ (1) bekezdés a) pontjára megállapította, hogy amennyiben a jelölt a második forduló előtt visszalép vagy a második fordulóban bármely okból nem vesz részt, ez az első fordulóban keletkezett töredékszavazatai országos listán történő beszámítását nem érinti. Az egyéni jelölt által az első fordulóban szerzett töredékszavatok nem az egyéni jelöltet, hanem az őt jelölő pártot illetik meg. Hangsúlyozta, hogy a kifejtettek alapján az OVB a töredékszavazatok kiszámításának eddigi gyakorlatát törvényesnek tekinti.
Az I.r. kérelmező „panaszában” az OVB határozatának felülvizsgálatát kérte hivatkozással arra, hogy a jelöltek második fordulóban történő visszalépése folytán leadott szavazatok valamelyik versenyben maradó jelölt vonatkozásában mandátumot eredményeznek, ezért nincs törvényes lehetőség az első fordulóban leadott töredékszavazatok országos listán való beszámítására.
A II.r. kérelmező kifogásában az OVB határozata indokolásának kiegészítését, illetve megváltoztatását kérte atekintetben, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, miszerint a Ve. 58.§-a, 69.§ (4) bekezdésének c) pontja nem áll semmilyen összefüggésben az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 9.§ (1) bekezdésének a) pontjával. Hangsúlyozta, hogy amennyiben egy párt által jelöltnek állított személy az első érvényes fordulóban a szavazás megkezdésekor jelöltnek minősül, fogalmilag kizárt, hogy egyúttal kiesett jelöltnek tekintsék. Utalt arra, hogy a Vjt. 9.§ (1) bekezdésében megfogalmazott feltétel, – miszerint a jelölt a választás egyik fordulójában sem szerez mandátumot – jóval tágabb meghatározás, mint a jelöltségből való kiesés, és nem kívánja meg azt sem, hogy a jelölt a második fordulóban részt vegyen.
A kérelmezők kifogásai érdemben nem bírálhatók el.
Az OVB határozatának indokolásában a határozathozatal alapjául a Ve. 34.§ (2) bekezdés h) pontját jelölte meg. E szerint az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az országosan összesített töredékszavazatok alapján az országos listák jelöltjei közül kik szereztek mandátumot. Az OVB kifogással támadott döntésében azonban nem az országosan összesített töredékszavazatok alapján történő mandátum megállapításról határozott.
A döntés Vecsernyés Sándor beadványát bírálta el, amely a kérelmezetti határozat rendelkező része szerint „a töredékszavazatok figyelembevételének módjára vonatkozó javaslatot” tartalmazott. Sem Vecsernyés Sándor beadványa, sem a kérelmezett határozata nem utalt konkrét a választásokkal összefüggő törvénysértésre, a választási törvényeket sértő tevékenységre. Az OVB tehát nem egyedileg meghatározott választási ügyben benyújtott panaszról, illetve kifogásról döntött, hanem – mint az a határozatának indokolásából is egyértelműen kitűnik – a töredékszavazatok figyelembe vételének módja vonatkozásában jogértelmezési kérdésben hozott állásfoglalást.
Az iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a kérelmező nem terjesztett az OVB elé javaslatot, hanem egy választással kapcsolatos jogszabály értelmezési vitában kérte az OVB álláspontját, pontosan megjelölve azt a jogi formát (állásfoglalás), amelyre a Ve. az OVB-nek erre hatáskört ad.
Az OVB-nek a Ve. 34.§ (2) bekezdés a) pontja szerint diszkrecionális jogköre állásfoglalás kiadása a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezése és az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében.
Amennyiben az OVB úgy ítéli meg, hogy a jogszabály értelmezhetősége nem kétséges, ellentétes gyakorlat nincs, tehát az állásfoglalás fent megjelölt céljai annak kibocsátását nem indokolják, úgy az ilyen irányú kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ez a határozata természetesen nem foglalkozik az adott jogszabályhely értelmezhetőségi lehetőségével, mert azt a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása kizárja.
A kifogásokkal támadott esetben azonban az OVB a kérelmezőtől eltérő jogi álláspontját, az adott jogszabályhely értelmezhetőségi lehetőségét részletesen indokolja, így formális megnevezésétől függetlenül a határozat tartalma szerint elbírálva a Ve. 34.§ (2) bekezdés a) pontja alapján állásfoglalásnak minősül.
A határozatban foglalt jogszabály értelmezés nyilvánvalóan köti a választási eljárás résztvevőit, így az OVB-t is azon eljárása során, amelyben azt alkalmazza vagy alkalmazni fogja.
Így álláspontja végső soron az adott eljárás során hozott érdemi határozat ellen benyújtott jogorvoslatban kifogásolható.
A fentiek értelmében tehát az OVB 114/2002. (IV.26.) számú határozata – határozatként történt formai megjelölésével szemben – a Ve. 34.§ (2) bekezdés a) pontja alapján kiadott állásfoglalásnak minősül, mely ellen jogorvoslatnak helye nincs.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a kérelmezők kifogásának érdemi elbírálását a Ve. 34.§ (2) bekezdés a) pontja alapján mellőzte és a kifogásokat érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A további jogorvoslatot a Ve. 79.§ (2) bekezdése kizárja.
Budapest, 2002. április 29.
Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke,
Dr. Darák Péter sk. előadó bíró,
Dr. Sára Katalin sk. bíró