A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Kvk. II. 37. 400/2002/2.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a 224. sz. Ügyvédi Iroda által képviselt dr. Tóth András Képviselőjelölt (MSZP Országos Központ, értesítési cím: 1081 Budapest, Köztársaság tér 26.) kérelmezőnek az Országos Választási Bizottság 69/2002/4. számú határozata ellen benyújtott kifogás elbírálása során az alulírott napon meghozta a következő

v é g z é s t :

A Legfelsőbb Bíróság a kérelmezők kifogását elutasítja.

Ez ellen a végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A kérelmező panaszában politikai tartalmú hirdetések közzététele miatt a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban Ve.) 3. § c/ pontjában írt és a pártok választási esélyegyenlőségét biztosító alapelv megsértését sérelmezte. Előadta, hogy az Ifjúsági és Sport Minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, a Gazdasági Minisztérium hirdetései márciusban többet jelentek meg a különböző médiumokban, az utolsó időben a televízióban, mint a korábbi időszak alatt. A panasz ismertette a hirdetések közzétételének helyét, gyakoriságát és költségkihatását, kérte, hogy az Országos Választási Bizottság állapítsa meg a Ve. 3. § C/ pontjának megsértését és a Ve. 34. § (2) bekezdésének 1/ pontja alapján kezdeményezze a Kormány intézkedését annak érdekében, hogy a választási időszak alatt függessze fel a hirdetések közzétételét.

Az Országos Választási Bizottság a 62/2002. (IV. 4.) OVB határozatában a panaszt hatásköre hiányában elutasította. Határozatát a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 3. § (3) bekezdésére és 61. § (1) bekezdésére; valamint a Ve. 2., 3. §-aira, 34. § (2) bekezdésére; 40-41. és 44. §-ára; 92. § (3) bekezdésére, a 149. § g/ és o/ pontjában foglaltakra alapította. Ennek alapján kifejtette - utalva a választási kampány résztvevői tárgyában kiadott 5/2002/II. 7.) OVB állásfoglalásra -, hogy a Ve. szervi hatálya alá nem tartozó állami szervek feladat- és határkör gyakorlása, tevékenysége nem tartozik a Ve. által szabályozott választási eljárás körébe. Következésképpen ezen állami szervek a jogszabályokban meghatározott feladat- és hatásköre gyakorlásának elbírálása nem az Országos Választási Bizottság hatásköre. A Ve. nem biztosít hatáskört az Országos Választási Bizottságnak arra sem, hogy a kampánycsend időszaka alatt feltételezetten közzétételre kerülő reklámok közzétételét előzetesen megtiltsa, mivel a kampánycsend megsértése csak annak tényleges bekövetkezése után állapítható meg. Megjegyezte az Országos Választási Bizottság, hogy a hirdetés fogalmi körébe a Ve. csak a politikai hirdetésről rendelkezik, a burkolt politikai hirdetés fogalmát nem ismeri.

Az Országos Választási Bizottság határozata ellen a kérelmező nyújtott be kifogást, amelyben a határozat megsemmisítését, a Ve. 3. § C/ pontjának megsértését, továbbá azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Ve. 34. § (2) bekezdésének 1/ pontja alapján kezdeményezze a Kormány intézkedését, azt, hogy a választások alatt a kifogásolt hirdetések közzétételét függessze fel. Álláspontja szerint a Ve. 21. § (1) bekezdése értelmében a választási bizottságok elsődleges feladata - többek között - a választások tisztaságának, törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése. Mindezek alapján az Országos Választási Bizottság hatáskörébe tartozik a választási eljárás rendelkezéseinek bárki által történő megsértése, hatásköre nem korlátozódik a törvény szabályainak a választás résztvevői általi megsértésére.

A kifogás nem alapos.

A Ve. 34. § (2) bekezdése taxatív felsorolást tartalmaz arra, hogy mely ügyek tartoznak az Országos Választási Bizottság hatáskörébe. A kérelmező panaszát a Ve. 34. § (2) bekezdésének 1/ pontjára alapította, kifogásában a Ve. 21. § (1) bekezdésére hivatkozott.

A Ve. 21. § (1) bekezdésében a választási bizottságok elsődleges tennivalóit, feladatait általánosságban határozza meg. Ezzel szemben a Ve. 30-34. §-aiban felsoroltak a választási bizottságok hatáskörére a jogi eszközökkel megvalósítható feladatok ellátására konkrét és taxatív felsorolást tartalmaznak, azaz azt, hogy a feladat ellátása milyen intézkedések formájában valósulhat meg. A Ve. 21. § (1) bekezdésében írt feladatok megsértésére önállóan a választási bizottság hatásköre tehát nem állapítható meg.

A Ve. 44. §-a a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény rendelkezéseire hivatkozással szabályozza a kampányidőszakban közzétett politikai hirdetés előírásait.

A kérelmező azt sérelmezte, hogy a Gazdasági Minisztérium, az Ifjúsági és Sport Minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal a Széchenyi-tervhez és a Bozsik-programhoz kapcsolódó hirdetéseiben "burkolt politikai tartalmú" hirdetését fogalmazta meg és kérte az ezzel kapcsolatos intézkedések megtételét.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Széchenyi-terv, a Bozsik-program hirdetése közvetlen politikai tartalmat nem hordoz és nem minősül a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 2. § 4. és 39. pontjában írt burkolt reklámnak, vagy politikai hirdetésnek sem. Következésképp a politikai tartalmat nem hordozó hirdetés vonatkozásában az Országos Választási Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy a Kormánnyal és szerveivel szemben intézkedéseket tegyen.

Összhangban a Legfelsőbb Bíróság választási ügyekben kialakított jogalkalmazási joggyakorlatával, az Országos Választási Bizottság - a kérelmezett által hivatkozott 5/2002. (II. 7.) számú állásfoglalásában - megállapította, hogy a Ve. szervi hatálya alá nem tartozó szervek - pl. az Országgyűlés, a Kormány és más közigazgatási szervek, a bírói-ügyészi szervek stb. - nem résztvevői a Ve. tárgyi hatálya alá tartozó választási eljárásnak. A Ve. szervi hatálya alá nem tartozó állami szervek feladat- és hatáskör gyakorlása, tevékenysége nem tartozik a Ve. által szabályozott választási eljárás körébe. Ezért az állami szervek hatáskörének és feladatkörének gyakorlása, működése nem sorolható a Ve. 149. § o/ pontjában meghatározott és 40-45. §-ban szabályozott választási kampány körébe és kampánycselekménynek sem minősíthető.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a kérelmező kifogáság a Ve. 80. § (4) bekezdése alapján elutasította.

A további jogorvoslatot a Ve. 79. § (2) bekezdése zárja ki.

B u d a p e s t ,   2002. évi április hó 8. napján

Bauer Jánosné dr. sk. tanácselnök, Dr. Csiby Attila sk. előadó bíró, Borsainé dr. Tóth Erzsébet sk. bíró