ORSZÁGOS VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG

2007. június 25-én tartott
ülésének jegyzőkönyve

(hangszalagra felvett jegyzőkönyv szövege)

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Jó estét kívánok. Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket az Országos Választási Bizottság mai ülésén, a választási bizottság tagjait, akik teljes létszámban megjelentek, a választási iroda munkatársait, a sajtó nagy számban megjelent képviselőit és azokat a magánszemélyeket is, akik élve a lehetőséggel, hogy az Országos Választási Bizottság ülései 17 éve nyilvánosak, jelen vannak a teremben és figyelik az Országos Választási Bizottságnak a munkáját. Mai napirendünk a következőképpen alakul.

1.) Először a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt országos népszavazási kezdeményezéseit bíráljuk el, amelyekben korábbi határozatunkat az Alkotmánybíróság megsemmisítette és új eljárásra utasította az Országos Választási Bizottságot. Ennek az új eljárásnak fogunk a mai napon az első napirendi pontban eleget tenni.
2.) A Magyar Néppárt országos népi kezdeményezései;
3.) Bundschuh Nándor országos népszavazási kezdeményezései;
4.) Egyebek

Kérdezem az Országos Választási Bizottság tagjait, hogy van-e valakinek a napirendhez kiegészítése, vagy az elfogadható így, ahogy elhangzott? Nincs észrevétel, akkor kérem szavazzuk a napirendet kézfeltartással. Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy ez egyhangú szavazással történt. Ezek után nincs más feladatom, mint egyrészt megnyitni az első napirendi pontot, másrészt felhívni a figyelmet arra, hogy két tagtársunk, Dr. Bordás Vilmos és Dr. Vejkey Imre egy írásbeli előterjesztést fogalmaztak meg. Ezt most kaptuk meg. Kiosztottam az Országos Választási Bizottság tagjainak. Ebben az írásbeli előterjesztésben az szerepel, hogy az Országos Választási Bizottság az Alkotmánybíróság döntése nyomán hitelesítse az előtte fekvő népszavazási kérdéseket. Kérdezem, hogy sikerült-e ezt elolvasni és ennek tudatában akkor megkezdhetjük az ülést, illetve a két előterjesztő kíván-e hozzáfűzni valamit az írásbeli előterjesztéséhez?

Dr. Bordás Vilmos OVB tag

Elnök úr köszönöm a szót. A kialakult viszonyok a különlegesnek mondható helyzetre tekintettel láttuk szükségesnek, hogy egy előterjesztéssel éljünk. Én 1990. óta vagyok az Országos Választási Bizottság tagja és ezért elmondhatom azt, hogy az én olvasatomban, meg a tények is alátámasztják, hogy nem fordult még elő az, hogy az Országos Választási Bizottság ilyen helyzetbe kerüljön, amiben most van. Nevezetesen, hogy az Alkotmánybíróság a most tárgyalt határozataink esetében kétszer is megsemmisítette az OVB érdemi döntését és új eljárásra utasított bennünket olyan körülmények között, hogy még azt is megfogalmazta a határozatában, hogy mit is kell tennünk. Nevezetesen az Alkotmánynak és a népszavazási törvénynek megfelelő kezdeményezéseket hitelesítenünk kellene végre. Ezt tartalmazza az előterjesztés, erre irányul a mi javaslatunk. Ezt szeretném röviden kérni. Köszönöm.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Köszönöm szépen. Az is elhangzott, hogy ilyen még nem fordult elő. Ezt fejből kell cáfolnom, ugyanis az esküdtszékkel kapcsolatos Országos Választási Bizottsági határozatokkal, amelyet még a korábbi OVB kezdett, már előfordult ugyanez a helyzet, hogy kétszer járta meg az OVB-t és az AB-t az ügy. Semmi gond nincs a felülvizsgálat menetében ezzel az eljárással. Ez a magyar jogrendszernek egy intézménye, de nyilvánvaló, hogy Dr. Bordás Vilmos tagtársunk felvetése már a felülvizsgálati jog természetének a kérdését érinti. Anélkül, hogy én ezt most kifejteném, mivel látom, hogy több tagtársunk jelentkezik, megadom a szót.

Dr. Halmai Gábor OVB elnökhelyettes

Köszön szépen. Sajnálom, hogy Dr. Bordás Vilmos tagtársunk, aki 90 óta tagja az Országos Választási Bizottságnak és általában itt szokott lenni az üléseken, nem figyel eléggé. Nem igaz az amit állít. Tudniillik, hogy második alkalommal kötelezné az Országos Választási Bizottságot az Alkotmánybíróság. Ez egyetlen döntés esetében igaz, a tandíj esetében. A másik kettő esetében nem igaz. Ezek visszavont és újonnan megfogalmazott kérdések voltak. Mind a kettő esetében új eljárás indult. Tehát nagyon szépen kérem, hogy korrigálja azt a megállapítást, ami tévesen szerepel az előterjesztésben.
A másik pedig, a magam részéről határozottan visszautasítom, hogy egy testület tagja, aki a testületi eljárás során kifejtheti véleményét – ezt meg is tette –, majd a szavazás során kisebbségben marad, egy írásos dokumentumban jogszerűtlennek minősítse azt a döntést, amit a többség hozott az ő kisebbségi véleménye mellett. Ezt határozottan visszautasítom, és azt gondolom, hogy az Országos Választási Bizottság sem, meg más testületek sem működhetnek ilyen formában. Köszönöm.

Dr. Bordás Vilmos OVB tag

Személyes érintettség kapcsán kérnék csak röviden szót. Nem vonom vissza, amit az előbb mondtam. Ugyanis a tények ezt támasztják alá. Meg kell nézni az Alkotmánybírósági határozatot. Egyértelműen benne van, hogy ugyan formálisan újrafogalmazott a kérdés, de tartalmilag az előzővel ugyanaz és az Alkotmánybíróság is előzményként tekint rá. Tehát aki ennek az ellenkezőjét mondja, az mond valótlant. Ez az egyik. A másik pedig, hogy két érdemben hozott döntésünket ugyanabban az évben az Alkotmánybíróság megsemmisítette volna, amelyek ráadásul egyfelé mutatnak, ilyenről én nem tudok. Olyanról lehet szó, hogy volt olyan eset, amikor formailag és tartalmilag hoztunk határozatokat és úgy került az Alkotmánybíróság elé ez a két döntés, de ilyenről, ami jelenleg előttünk van, ilyenről nem tudok. És szerintem ilyen nincs is. Köszönöm.

Dr. Szoboszlai György OVB tag

Nem tartom szerencsésnek azt, hogy a kérdések érdemi megvitatása előtt ilyen politikai deklarációkkal foglalkozzunk. Egyrészt nem tudom értelmezni a kialakult alkotmányos válság fogalmát, amit Bordásék előterjesztése tartalmaz. Nem tudom, hogy ez mit jelent. Semmiféle válságot nem tapasztaltam. Arról van szó, hogy alkotmányos intézmények eljárnak jogkörökben, és döntéseket hoznak. Ezek politikai deklarációk, amelyek a mi eljárásunkhoz igazából semmiféle adalékkal nem szolgálnak. A jogbiztonság veszélyeztetettségét szintén nem látom. Akkor lenne a jogbiztonság veszélyeztetve, ha nem járnánk el és nem a jogszabályok keretei között járnánk el. Az utóbbi időben igen sok szó esett arról, hogy az Országos Választási Bizottság nem utasítható. Új eljárásra kötelezhető, új eljárásában új döntést hoz, amelynek meg kell felelnie a jogszabályoknak. Nem politikusi elvárásoknak, hanem a jogszabályoknak. Végképp nehezen értelmezhető az Országos Választási Bizottság szakmai tekintélyének a helyreállítása. Nem tudom, hogy bárkinek a szakmai tekintélyét helyre kellene-e állítani? Úgy gondolom, hogy az én szakmai tekintélyem nem csorbult.
Végül a politikai függetlenség deklarálása, ez is egy sugalmazott dolog, mintha az Országos Választási Bizottság tagjai utasításokat kapnának, netán pártutasításokat, és a szerint járnának el. Kérem az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat előhozni! Mert így ez egy üres beszéd. Politikai vádaskodás. Úgyhogy ezt az utóbbit én magam is visszautasítom. Ezt sokkal súlyosabb kérdésnek tartom, mint azt a formai kérdést egyébként, hogy az ténykérdés, hogy a beadványozók a kérdésüket újrafogalmazták. Visszavonták a korábbiakat, és újakat adtak be. Ezt vitatni igen nehéz. Ha pedig új kérdést adtak be, hogy ha az tartalmilag hasonlóságot is mutat, és összefüggések vannak a korábbi kérdéssel, az új kérdés és új eljárás. Nem hiszem, hogy ezen lehetne egyáltalán vitatkozni. Én azt javasolom és elnézést, hogy ezt a közbevetést megtettem, térjünk a tárgyra, foglalkozzunk a dolog érdemével, és ne nyissunk vitát külön erről a beadványról. Köszönöm szépen.

Dr. Fazekas Marianna OVB tag

Csak ügyrendi javaslatom lenne. Azt javaslom, amivel Dr. Szoboszlai György befejezte a mondókáját. Kérem szépen, hogy döntsük el, hogy milyen sorrendben kívánjuk megtárgyalni az első napirendi ponthoz tartozó kérdéseket, és kezdjük el érdemben a vitát. Köszönöm.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Köszönöm szépen, én is erre tettem volna javaslatot. Azt gondolom, hogy abban a sorrendben, ahogy ez az iratjegyzékben is szerepel, nevezetesen az első hitelesíthető aláírásgyűjtő ív azt a kérdést teszi fel hogy: Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?
Azt gondolom, hogy miután történetileg is és a mai napirendünk szerint is ez van előkészítve, nyissuk meg a vitát erről a kérdésről.

Dr. Szoboszlai György OVB tag

Rövid leszek. E kérdés hitelesítésének két akadályát látom.
Az egyik akadály az, és ez a súlyosabbik akadály, hogy az Alkotmánybíróság 27/2007. (V. 12.) AB határozata megállapította az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértését abban a tekintetben, hogy a törvényhozó nem szabályozta az országos népszavazások kötőerejét. Nem akarom hosszan citálni az Alkotmánybíróság határozatának indokolását, de egy részt mindenképpen felolvasok belőle, mert úgy érzem, hogy ez az érv nagyon fontos a dolog megítélésénél és eldöntésénél.
Azt mondja az Alkotmánybíróság: „az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogbiztonság alkotmányi rendelkezése megköveteli, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás kiemelkedően fontos Alkotmányban szabályozott jogintézményének, az országos népszavazásnak működése előrelátható, kiszámítható és biztonságos legyen. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozók által felvetett szabályozási hiányosságok idézik elő, hogy az alkotmányos jogintézmény jogállami követelményeknek megfelelő működése teljes körűen nem biztosított.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint sem az országos népszavazás kezdeményezésére jogosult választópolgárok, sem az országos ügydöntő népszavazáson meghozott döntés végrehajtásáért felelős Országgyűlés oldalán nem merülhet fel olyan bizonytalansági tényező, amely veszélyezteti az alkotmányos jogintézmény – vagyis a népszavazás – előrelátható, kiszámítható és biztonságos működését. A vizsgált esetben az indítványozók által kifogásolt szabályozási hiányosságok bizonytalanságot teremtenek a választópolgárok számára, mivel előre nem tudhatják, hogy ugyanabban a kérdésben mennyi időn belül nem kezdeményezhetnek újabb népszavazást, ugyanabban a kérdésben mennyi időn belül nem lehet kitűzni újabb népszavazást.”
Az Alkotmánybíróság ezt követően oldalakon keresztül tárgyalja azt, hogy miért keletkezett alkotmánysértő helyzet azzal, hogy a törvényalkotó elmulasztott szabályozási kötelezettségének eleget tenni. Én úgy gondolom, hogy akkor járunk el a jogállamiság szellemében, ha úgy értékeljük az Alkotmánybíróság döntését, mint amely ránk nézve kötelező. Ebben az eljárásban is kötelező. Csakúgy kötelező ránk, mint az Alkotmánybíróságra is. Bár megjegyezem, hogy az Alkotmánybíróság éppen ebben a határozatában felülvizsgálta egy korábbi határozatát, amellyel ellentétes jogértelmezést hozott, de hosszan érvelt azzal, hogy miért tér el korábbi állásfoglalásától, korábbi határozatától. Miután explicite módosította egy határozatában egy korábbi határozatát, ez a hatályos, érvényes Alkotmánybírósági döntés. Úgy gondolom, nem térhetünk el az Alkotmánybírósági döntéstől, ami azt jelenti, hogy ezt követően, ennek a döntésnek a kihirdetését követően, minden egyes népszavazás alkotmánysértő állapotot eredményez hitelesítése esetén akkor, ha nem tartalmaz magában a kérdésben kötőerőt. Mindaddig, amíg az Országgyűlés nem pótolja az Alkotmánybíróság által rá rótt feladatot, illetve nem teljesíti szabályozási kötelezettségét. Jómagam tehát ezt a kérdést ebből a szempontból nem tartom hitelesíthetőnek.
A másik kérdés tartalmi kérdés lehet. Nevezetesen az, hogy a képzési hozzájárulás szabályozása a költségvetési tilalomba ütköző kérdés-e? Kifejtettük korábbi határozatunkban, hogy a felsőoktatási törvény szabályozása alapján az államháztartási törvény explicit rendelkezései szerint az állami felsőoktatási intézmények költségvetése része a magyar állami költségvetésnek. Ebből következően álláspontom szerint a kérdés, mint a költségvetést érintő kérdés, tilalmazott kérdés körébe tartozik. Ugyanakkor, miután az Alkotmánybíróság ezt a kérdést eldöntötte, erre a hivatkozásra nem alapíthatjuk a döntésünket. Tehát nem értünk ugyan egyet szakmailag az Alkotmánybíróság döntésével, de szakmailag helytelen döntése is kötelező ránk nézve. Ezen okból, álláspontom szerint, a kérdés hitelesítése nem tagadható meg. Lehetőség lenne arra, hogy a kérdés hitelesítését a bizottság megtagadja, ehhez azonban olyan új körülménynek kellene fennforognia, amelyet eddig az Országos Választási Bizottság nem vizsgált, nem vont vizsgálati körébe. Maga az Alkotmánybíróság mondta ki azt 105/2007. (III. 29.) sz. határozatában, hogy nincs akadálya annak, hogy az OVB a megismételt eljárásban olyan új körülményt vegyen figyelembe, amely az első döntés meghozatalakor még nem állt fenn. Tehát az Alkotmánybíróság teszi lehetővé számunkra, hogy a megismételt eljárásban, ha van új körülmény, azt tegyük vizsgálat tárgyává, és annak ismeretében, azt mérlegelve hozzunk határozatot. Hangsúlyozom, hogy itt nem látok, a felsőoktatási képzési hozzájárulás esetén nem látok új körülményt. És noha a szakmai álláspontom szerint a kérdés a költségvetési alkotmányos tilalomba ütközik, ilyen alapon, mivel az Alkotmánybíróság minket e kérdésben határozatával és indoklásával is kötelezett, erre a tilalomra a hitelesítés nem tagadható meg. Köszönöm szépen.

Dr. Vejkey Imre OVB tag

A kötőerő problematikájával kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatnám az OVB-t. Az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértése a jogszabály kötelező erejét nem rontja le, azt továbbra is alkalmazni kell. Nem szolgálhat alapul a hitelesítés megtagadásához, mert akkor az az érintett jogszabály felfüggesztését jelentené addig, amíg az Országgyűlés nem tesz eleget szabályozási feladatának.
Az OVB munkájával kapcsolatban pedig önellentmondás ténye állna fenn. Ugyanis ezt az érvrendszert hol alkalmazza, hol nem alkalmazza.
Először 2006. november 20-án az 566/2006. sz. határozatában merül fel ennek az érvrendszernek az alkalmazása. Utána 12 alkalommal szerepelt érvként a hitelesítést akadályaiként, míg 45 alkalommal ez nem volt hitelesítési akadály. Márpedig, ha ez tényleges jogelméleti probléma volna, akkor álláspontom szerint valamennyi népszavazási kezdeményezéssel szemben megfogalmazhatón lenne ez az érv. Az Alkotmánybíróság is 2007. március 9-től már 6 alkalommal mondta ki, hogy az OVB-nek ezen az érve nem helytálló. Köszönöm szépen.

Dr. Halmai Gábor OVB elnökhelyettes

Miután én osztom Dr. Szoboszlai György érvelését, ezért én szeretnék válaszolni Vejkey tagtársamnak az érveire.
Ami az első érvét illeti, hogy tudniillik a jogszabály kötelező ereje az Alkotmánybíróság mulasztásos döntése nyomán is fennmarad, ez magától értetődik. Ezért is nem választja szerintem az OVB helyesen azt az egyébként lehetséges, de nyilvánvalóan több kárt okozó megoldást, hogy mindaddig amíg a jogalkotó nem alkotja meg az alkotmányos helyzetnek megfelelő jogszabályt, addig egyetlen népszavazási kérdést sem hitelesít. A kisebbik rosszat választaná az OVB akkor, amikor Szoboszlai György javaslata szerint járna el. Ez a kisebbik rossz pedig az, hogy a jogszabályt továbbra is alkalmazza, de megköveteli a kérdezőtől, hogy azt az alkotmányos követelményt, amit az Alkotmánybíróság mindenkire, így az OVB-re és magára az Alkotmánybíróságra is kötelező, vegye figyelembe. Tehát magyarul én azt gondolom, hogy a helyes megoldás ennek a kisebbik rossz elvnek az alapján az, hogy azzal utasítjuk el a hitelesítést, hogy az nem tartalmazza a kötőerőre vonatkozó részt a kérdésben.
Második érv, hogy az OVB nem minden esetben érvényesítette ezt az elvet, azt kell mondanom, hogy ez az elv nem minden esetben kell, hogy érvényesüljön. Vannak olyan kérdések, amelyek esetében a kötőerő nem releváns kérdés. Mondjuk a kettős állampolgárságra vonatkozó kérdés kapcsán nem releváns kérdés. Vagy az elmúlt ülésen hitelesített azon kérdés kapcsán, hogy a 13. havi nyugdíj legyen a nyugdíj része, a kötőerő kérdése nem releváns kérdés. Tehát nem kell megkövetelni. Egy másik kérdésnél, aminél hitelesítettünk, maga a kérdező, ha jól emlékszem az Albert házaspár, a több biztosítós rendszer kapcsán megfogalmazott egy ilyen kötőerőt a kérdésben. 10 évet. Én azt gondolom, hogy elsősorban olyan kérdéseknél jön számításba a kötőerő elengedhetetlen volta, mint amelyek ezek. Tudniillik amikor az Országgyűlést valamilyen törvényhozási tevékenységtől eltiltják. Tehát magyarul én azt gondolom, hogy nem lehet számon kérni az Országos Választási Bizottságon azt, hogy nem minden kérdés kapcsán érvényesíti ezt a problémát. Azoknál a kérdéseknél, ahol ez releváns, eddig érvényesítette, és nagyon remélem, hogy ezután is érvényesíteni fogja. Köszönöm szépen.

Dr. Molnár Miklós OVB tag

Tisztelt Országos Választási Bizottság! Röviden a kötőerő problémájához szeretnék hozzászólni. Sok vonatkozásban egyetértek Szoboszlai György érvelésével. Valóban nagyon jelentős probléma a kötőerő, tehát a népszavazás kötőerejének, az időhorizontnak a jogszabályi rendezetlensége olyannyira nagy probléma, hogy ezzel kapcsolatosan az Országos Választási Bizottság Szoboszlai György által idézett határozatában mulasztásos alkotmánysértést állapított meg. Ezzel együtt azonban azt szeretném jelezni, hogy a kötőerő jogszabályi rendezetlenségét, illetőleg a mulasztásos alkotmánysértés megállapítását a tárgykör vonatkozásában nem látom olyan akadálynak, ami a hitelesítést végső soron megakadályozhatná. Egyrészt azért nem, mert az Alkotmánybíróságnak a mulasztásos alkotmánysértést megállapító döntése előbb került tudomásom szerint kihirdetésre, mint a mi határozatunkat megsemmisítő döntése. Következésképpen azt kell feltételezzük, hogy az Alkotmánybíróság e körülmény tudatában semmisítette meg az OVB korábbi hitelesítést megtagadó határozatát. Másrészt pedig erre a körülményre, erre a szempontra magában a határozatban is hivatkozott az Országos Választási Bizottság. Abban a vonatkozásban, hogy a kérdésből nem derül ki, hogy az eredményes népszavazás mennyi ideig kötné az Országgyűlést. Ezt az érvet az Alkotmánybíróság, ami burkolt alkotmánymódosításra vonatkozott és ennek alapján tagadta meg a hitelesítést, ez az egyik hitelesítést megtagadó ok volt, ezt az érvet az Alkotmánybíróság nem osztotta. Következésképpen megítélésem szerint itt az Alkotmánybíróságnak a mulasztásos alkotmánysértést megállapító döntése nem értékelhető olyan új körülményként, amely valóban, ha új körülmény lenne, akkor mérlegelnünk kellene, és adott esetben a hitelesítés megtagadását is megalapozhatná. Köszön szépen.

Dr. Bordás Vilmos OVB tag

Tagtársam már részben elmondta, amit el szerettem volna én is mondani. Annyival szeretném kiegészíteni, hogy a Szoboszlai tagtársunk által hivatkozott Alkotmánybírósági döntés 2007. május 17-én született, ha jól látom. Az az Alkotmánybírósági határozat, amit pedig most tárgyalunk, illetve kérdés alapján született, az pedig 2007. június 6-án. Tehát az Alkotmánybíróság ugyan már korábbi döntése tudatában mondta azt ebben a határozatában, hogy ez a probléma nem olyan probléma, ami a hitelesítés megtagadásának az indokául szolgálhatna. Tehát, amennyiben az Országos Választási Bizottság az Alkotmánybíróság határozatának rendelkező részét, esetleg az indoklását is tiszteletben óhajtja tartami, amint egyébként az AB határozatban szerepel is az erre vonatkozó felhívás, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ez az indok mely a hitelesítés megtagadására itt felhozásra került, ezt teljes mértékig megalapozatlan. Köszönöm szépen.

Dr. Poczkodi Balázs OVB tag

Én a Molnár Miklós tagtársunk által elmondottakra szeretnék reagálni röviden. Molnár Miklós és részben ezt alátámasztva Bordás Vilmos is formál logikai érveket hoztak fel annak alátámasztására, hogy vajon az Alkotmánybíróság az a korábbi mulasztásos alkotmánysértést megállapító döntése tudatában döntött volna kifejezetten arról, hogy az Országos Választási Bizottság hitelesítést megtagadó döntését megsemmisíti és hogy ebben a döntésében szerepet játszott-e ennek a mulasztásos alkotmánysértésnek a vizsgálata. Erre a körülményre a válasz benne van az Alkotmánybíróság határozatában. Méghozzá az Alkotmánybíróság határozata indokolása harmadik pontja negyedik részének utolsó mondata, ami a mulasztásos alkotmánysértés, mint hitelesítés megtagadás indok vizsgálatáról szól, szó szerint azt tartalmazza, hogy: Alkotmánybíróság jelen eljárásában a burkolt alkotmánymódosításra, mint a hitelesítés megtagadására vonatkozó érvet, érdemben nem vizsgálta. Ez azt jelenti, hogy nincs koherencia zavar az Alkotmánybíróság két határozata között ebben a tandíj-kérdésben. Az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot, ami ugye mindenkire kötelező, önmagára is a burkolt alkotmánymódosításról, illetve az ennek kapcsán fennálló mulasztásos alkotmánysértésről, majd közölte, hogy egyébként a hitelesítés megtagadása során ezt a körülményt nem vette vizsgálat alá. Tehát én azt gondolom, hogy az Országos Választási Bizottságnak igen is lehetősége van, és ezen túlmenően kötelessége is, mivel az Alkotmánybíróság határozata mindenkire kötelező, az új körülmény, nevezetesen az Alkotmánybíróságnak a mulasztásos alkotmánysértést megállapító határozata fényében ezt a kérdést ismételt vizsgálata alá vonni. Köszönöm.

Dr. Szoboszlai György OVB tag

Jórészt Poczkodi Balázs elmondta, amire szerettem volna utalni, tehát maga az Alkotmánybírósági döntés. Gondolom az lényeges, ha egy Alkotmánybíróság által megismételt eljárásban mérlegeljük az Alkotmánybíróság döntés tartalmát, akkor szövegszerűen vissza kell nyúlnunk erre a döntésre, mert az az, ami kottázza a mi döntésünket. Nem térhetünk el az Alkotmánybíróság döntésétől, figyelembe kell vennünk, de oda-vissza. Tehát nem mazsolázhatunk a különböző részei között. Valóban, ahogy Poczkodi Balázs idézte, az Alkotmánybíróság nem vizsgálta ezt a kérdést eme határozatánál. Más határozatánál vizsgálta, de ennél a határozatnál, amely jelen eljárásunkban érvényes, releváns, valid, abban nem vizsgálta. És még egy az időpontokra. Jogász kollégáim figyelmébe szeretném ajánlani, hogy itt különböző időpontokban született határozatokról van szó. Az OVB döntött XI. hó 20-án először. Erre az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs olyan jogalkotási kötelezettsége az Országgyűlésnek, amely az Alkotmány módosításával teljesíthető. Így van, nincs olyan. Későbbi határozatában is ezt mondta. De ezt az Alkotmánybíróság márciusban hozta meg. Később maga állapította meg a mulasztásos alkotmánysértést, és érvelt amellett, hogy miért keletkezik jogbizonytalanság azzal, hogy olyan népszavazási kérdések kerülnek hitelesítésre, amelyekben sem az állampolgárok, sem az Országgyűlés nem tudja, hogy mi a következménye. Ez azért elég súlyos sérelme a jogállamiságnak. Tehát ebben a konkrét kérdésben a felsőoktatási képzési hozzájárulás kérdésében maga az Alkotmánybírósági döntés számunkra a kérdést nyitva hagyja.
Még egy megjegyzés Vejkey kollegámnak. Való igaz, hogy az Alkotmánybíróság hivatkozott döntését megelőzően sokféle döntést hoztunk, amelyben hivatkoztunk erre a mulasztásos alkotmánysértésre. Igen ám, de közben született egy Alkotmánybírósági határozat is. Azt követően már nem igaz az amit állít, mert azt követően csak olyan kérdést hitelesítettünk, amelyben szerepelt, hangsúlyozom szerepelt maga a kötőerő a kérdésben. Halmai Gábor hivatkozott arra a népszavazási kezdeményezésre, amelyre én is utalok. Én úgy gondolom, hogy a tények makacs dolgok, az Alkotmánybírósági döntésben leírt mondatok fontos mondatok, ránk nézve is kötelezőek, a tartalmuk is. Nem látom be, hogy miért kellene eltérnem attól a szövegtől, ami az Alkotmánybírósági döntésben, ebben a kérdésben megfogalmazódott. Köszönöm szépen.

Dr. Halmai Gábor OVB elnökhelyettes

Továbbmennék annál, amit Poczkodi kollegám mondott, hogy tudniillik az Alkotmánybíróság nem vizsgálta ezt a kérdést. Nem is vizsgálhatta. Azért nem vizsgálta, mert az Alkotmánybíróság eljárására jogorvoslati eljárás. Az Alkotmánybíróság kizárólag azt vizsgálhatja, amit az OVB határozata tartalmaz, és amit a kifogással illettek. Nyilvánvalóan kifogással csak azt lehet illetni, ami az OVB határozatában szerepel. Márpedig, ahogy Szoboszlai kollegám az első megszólalásakor már egyszer idézte az Alkotmánybíróságnak a 32/3007-es határozatát, nincs akadálya annak, hogy az OVB a megismételt eljárásban olyan új körülményt vegyen figyelembe, amely az első döntés – és ez az OVB döntésre vonatkozik értelemszerűen – meghozatalakor még nem állt fenn. A mulasztásos döntés az első OVB döntés meghozatalakor nem állt fenn, ennek következtében nyilvánvalóan nem lehetett tárgya az ez ellen benyújtott kifogás nyomán született Alkotmánybírósági eljárásnak. Köszönöm.

Dr. Fazekas Marianna OVB tag

Először én is ehhez a kérdéshez szeretnék hozzászólni. Pontosabban a saját mozgásterünk vizsgálatára szentelnék néhány percet. Az Alkotmánybíróság idézett határozataiból, tehát a 32/2007-es határozatából is egyértelműen megállapítható az, ami egyébként más eljárásjogokban, ahol jogorvoslati eljárásokat szabályoznak méghozzá úgy, hogy a jogorvoslatot elbíráló szervnek mindössze megsemmisítési és nem megváltoztatási joga van, ezekben az eljárásokban nyilván a jogorvoslati eljárás során megsemmisített határozat ismételt elbírálása során mindazokat a körülményeket figyelembe kell venni, amelyek a döntéskor fennálló helyzethez tartoznak. Ezt egyébként az Alkotmánybíróság is kifejezi az előbb már hivatkozott határozatában. Egészen pontosan azt mondja, hogy: döntése során mind az OVB, mind jogorvoslati eljárásban az Alkotmánybíróság a fennálló helyzethez igazodik. Az OVB az Alkotmányról és a népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel, a döntéskor fennálló helyzetet alapul véve dönt a népszavazási kezdeményezés aláírást gyűjtő íve mintapéldányának hitelesítéséről, illetve annak megtagadásáról.
Tehát azt a kérdést kell feltennünk először magunkban, hogy van-e új helyzet? Ha a 32/2007. alkotmánybírósági határozatot, illetve az Országos Választási Bizottságnak a megsemmisített határozatait tekintjük, és ezeket időrendi sorrendbe rakjuk, akkor a következő tényállás állapítható meg. Eredetileg a tandíj kérdésében az 556/2006-os OVB határozat két érvet hozott fel. Az egyik a kormányprogrammal való kapcsolat, a másik pedig a burkolt alkotmánysértés kérdése. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Országos Választási Bizottság határozatát. Az OVB az új eljárásban figyelembe vette azt az új körülményt, ami a megismételt eljárás során bekövetkezett. Mégpedig azt, hogy elfogadták a költségvetési törvényt, és a költségvetési törvény az egyetemekre illetve főiskolákra vonatkozó bevételi és kiadási tételeket tartalmazta. Ez volt az egyik indoka. A másik indoka pedig az volt az Országos Választási Bizottságnak, hogy az Alkotmánybíróság határozata úgy érvelt, hogy azért kell elutasítania az Országos Választási Bizottság döntését, mert a kérdés nem irányul az Alkotmány módosítására. Az OVB nem is mondta soha, hogy irányul, mert a burkolt alkotmánysértés az attól burkolt, hogy nem irányul, hanem eredményezi. Tehát azt gondolom, hogy az Alkotmánybíróság a mi döntésünk során egy olyan érvet használt, amit mi a második határozatunkban megpróbáltunk érdemben, részletesebben, megalapozottabban kifejteni, hogy a saját szakmai indokolásunk egyértelmű és világos legyen. Tehát az OVB akkor hozta meg a döntést, amikor az Alkotmánybíróság még nem döntött a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés kérdésében. Az Alkotmánybíróság viszont már akkor vizsgálta felül a mi döntésünket, amikor ő már korábban meghozta ebben az elvi kérdésben a határozatát. Mindezek alapján számomra az a következtetés vonható le, hogy az Alkotmánybíróság, ahogy Molnár Miklós kifejtette, igen is tudatában volt a saját határozatának, ezt vélelmezem. Ámde ezt nem tekintette a konkrét ügyekben irányadónak. Ugyanakkor azonban vitatkoznom kell Szoboszlai Györggyel és Poczkodi Balázzsal, mert az Alkotmánybíróság nem azért nem tekintette irányadónak, mert nem kívánt foglalkozni ezzel a kérdéssel, hanem ha végigolvassuk a 32/2007-es OVB határozat negyedik pontját, akkor az Alkotmánybíróság kitartott a korábbi álláspontja mellett. Tehát ugye az a mondat, amit Balázs felolvasott, az azzal a bevezető mondattal kezdődik, hogy: az OVB határozata a kérdés vizsgálata során újból megállapította, hogy a népszavazásról szóló hatályos Alkotmány és törvényi rendelkezések alapján jelenleg nem dönthető el, mennyi időre kötelezné a népszavazás eredménye a törvényhozást, így megalapozott következtetés, hogy az eredményes népszavazás burkolt formában ugyan, de egyértelműen az Alkotmány módosítását eredményezi. És itt jön az az előző mondat: ezt az érvet, mint a hitelesítés megtagadásának indokát, a képzési hozzájárulással összefüggésben az 566/2006. OVB határozat is tartalmazta. Az AB e hivatkozást megalapozatlannak találta és megállapította, hogy az eredményes népszavazásból az Országgyűlésnek nem következik olyan jogalkotási kötelezettsége, amely csak az Alkotmány módosításával teljesíthető. És ezután jön az a mondat, hogy: erre tekintettel – most ez én szöveg kohéziós értelmezésem alapján a két mondat egymással összefügg – tehát az Alkotmánybíróság tudatában volt a saját korábbi döntéseinek és tudatában volt annak is, hogy ő hozott a mulasztás kérdésében egy mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésről döntést. Mindezek alapján számomra úgy tűnik, és az a következtetés vonható le, hogy az Alkotmánybíróság e kérdésben is kijelölte az Országos Választási Bizottság számára a mozgásteret, mert olyan új indokot felhozni, ami nem szerepelt a korábbi határozatainkban én nem tudok. Az más kérdés, hogy egyet értek-e az Alkotmánybíróságnak egy ilyen típusú jogértelmezésével, és egy ilyen típusú döntésével, hogy két hét távlatából nem köti össze a saját maga által megállapított, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést és ennek messze vezető következményeit, és a jelen ügyekben hozott döntéseit. De azt gondolom, hogy ez egy szakmai vita, nem pedig egy új indok.
Ha már nálam van a szó én kitérnék az elutasítás másik indokára is és a másik pontjára is. Szakmai meggyőződésem, hogy a tandíj kérdése, az a költségvetést érintő kérdés, olyan kérdés, amelyben a hitelesítést meg kell tagadni. Ugyanis Szoboszlai György már utalt arra, hogy az államháztartási törvény elég világosan meghatározza azt, két elvet is megfogalmaz a költségvetés tervezésére. Az egyik a teljesség elve, a másik pedig a bruttó tervezés elve. Mind a két elv azt rögzíti, hogy az államháztartás különböző alrendszereiben az összes bevételt, és az összes kiadást tükröztetni kell a költségvetésben. Sőt tovább megyek. Nemcsak a költségvetésben, hanem az Alkotmánybíróság értelmezése szerinti költségvetési törvényben is tükröztetni kell. Tehát ha fellapozzuk a költségvetési törvényt, és megnézzük a mellékletekben lévő oszlopokat, ahol kiadás, bevétel és támogatás egymás mellett szerepel, akkor ott az egyetemek-főiskolák-sorban az összes kiadás, a bevételeknél az egyetemek és főiskolák számára beszedhető, sőt kötelezően beszedendő összes bevétel szerepel. És a kettő közötti különbséget adja ki az a támogatás, amit a központi költségvetésnek nem az intézményekhez kötött bevételéből kell teljesíteni, hanem amit a központi költségvetés az adókból, vámokból, illetékekből, tehát a nem célzott és címzett befizetésekből pótol ki azért, hogy az egyetemek működőképesek legyenek. Kétségtelen, hogy a 2007-es költségvetésben a tandíj azért nincs benne, mert 2008-tól lép be ez a fizetési kötelezettség a felsőoktatási törvény alapján. Abban esetben azonban, ha 2008-ban, tehát jövőre netalántán egy eredményes népszavazás eredményeképpen a tandíjat meg kellene szüntetni, akkor ebből okszerűen és közvetlenül következik, hogy a költségvetési törvényt is módosítani kell, mert módosítani kell a bevételi összeget, módosítani kell azon a soron a kiadási összeget, és értelemszerűen ehhez kell igazítani a támogatási összeget is. Tehát nem igaz az az érvelés, szakmailag nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy a tandíj megszüntetése mindössze a felsőoktatási törvény módosítását érintené. Az álláspontom tehát az, tekintettel arra, hogy én nem látok új körülményt sem a kötőerő tekintetében, sem a költségvetési kérdésben, nem látok olyan új indokot, ami a tandíjra vonatkozó kérdés hitelesítését meg lehetne tagadni. Ugyanakkor azonban azt gondolom, és ha itt visszatérhetek az előterjesztésben foglaltakra, az OVB szakmai tekintélyének én nem a helyreállításáról beszélnék, hanem a megőrzéséről. Azt gondolom, hogy ebben a szakmai vitában, álláspontom szerint a szakmai érveinket, ellenvéleményünket mindenképpen ki kellene fejteni, mert ezt szakmailag így tartanám helyesnek. Köszönöm szépen.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Szeretnék én is valamit hozzátenni ahhoz, amit Fazekas Mariann elmondott. Mégpedig alapvetően megerősíteni. Kétségtelen ugyanis, hogy mint az eddigi vita is bebizonyította, van olyan új körülmény, amit mérlegelni kell, mert az Országos Választási Bizottság azóta nem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, mióta az Alkotmánybíróság megállapította a jogalkotó mulasztásos alkotmányellenességét. Tehát a törvénysértés – mint olyan – helyzete az új körülményt teremt, amit értékelni, mérlegelni kell. Az értékelés és mérlegelés konzekvenciáiban nehéz helyzetet teremt, hogy nem teljes egészében következetes az AB álláspontja. Hiszen a tandíj határozatban az a megoldás van, amit Fazekas Mariann részletesen bemutatott, hogy visszautal arra az érvelésmódra, ami egyébként az OVB-vel szemben félremenő érvelés. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogyha most már a jelen második kérdést vonjuk be a vizsgálódás körébe (tehát nemcsak a képzési hozzájárulást), a vizitdíj II. határozatban egyértelművé tette az Alkotmánybíróság azt az álláspontját, idézném: eredményes népszavazásból az Országgyűlésnek nem keletkezne olyan jogalkotási kötelezettsége, amely csak az Alkotmány módosításával teljesíthető. Tehát ilyen értelemben felülvizsgálati jogkörében azt állapította meg, hogy a konkrét üggyel kapcsolatban nem lehet elutasítási indok a kötőerő megválaszolatlanságának a helyzete. Azt is mondanám, hogy önmagában ez a probléma a népszavazás, mint intézmény működőképességét nem kezdheti ki. Én ezzel egyébként semmi újat nem mondok a saját korábbi álláspontjaimhoz képest, mert mindig azon az állásponton voltam, hogy relatív elutasítási okként szerepelhetett, de önmagában nem állja meg a helyét elutasítási indokként a kötőerő hiánya. Odáig el lehet menni, amit Halmai Gábor mondott, hogy maga a kérdező is orvosolja ezt a problémát, de ha nem orvosolhatja, akkor az Országos Választási Bizottság nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy tulajdonképpen egy ex tunc hatályú kötelezettséget rójon a kérdezőre. Olyasmire kötelezze, amit a népszavazások elbírálásánál nem volt szokásos számonkérni.
Tehát végeredményben azt gondolom, hogy van új körülmény. Nem igaz az, hogy technikai probléma előtt álltunk, amikor a mai ülés témáihoz hozzáfogtunk. Ezeket alaposan meg kell vizsgálni – ezt majdnem egy órája tesszük egyébként – de számomra (elfogadva Fazekas Mariann második érvét is, ami szakmailag egyértelművé teszi, hogy a tandíj a költségvetési törvény és az államháztartási törvény szóhasználata szerint, az bizony a költségvetést érinti) mivel az Alkotmánybíróság ezt az érvünket nem fogadta el, ahhoz képest olyan új körülmény nincs, amiből új megtagadási indokot lehetne levezetni. Végeredményben azt gondolom, hogy az új körülmények vizsgálata szükséges volt, de olyan új elutasítási indokot nem találok, ami megalapozottá tenné a hitelesítés megtagadását. Szerettem volna ezt elmondani, mert már majdnem mindenki szólt, és ilyen szempontból ez az álláspont még nem hangzott el, hogy nem tévedtünk, amikor relatíve elutasítási indokként hoztuk fel. Elvként, ami befolyásol, de nem ügydöntő. Azonban önmagában, egyedül nem alapozható népszavazási kérdés elutasítása a törvénysértő helyzetre, mert a törvénysértést a jogalkotónak kell elhárítania, és nem lehet ebből az AB érvelése szerint oda eljutni, ahova az Országos Választási Bizottság korábban a burkolt alkotmánymódosítást vitte. Hogy úgy mondjam, az Alkotmánybíróság elvágta a jogi okság fonalát, és ezt nekünk immáron nem szabad összevarrnunk.

Dr. Bordás Vilmos OVB tag

Én Fazekas Mariannhoz szeretnék kapcsolódni annyiban, hogy teljes mértékig egyetértek azzal, amit a kötőerőnek a burkolt alkotmánymódosítás kapcsán elmondott. Az a mondat, ami az Alkotmánybíróság határozat III. 4. pontjának harmadik bekezdésében szerepel, az a szövegből kitűnően egyáltalán nem az Alkotmánybíróság 27/2007. határozatával áll kapcsolatban, hanem az Alkotmánybíróság jelen ügyben folytatott eljárásával. Nevezetesen azzal, hogy már novemberben érvként szerepelt a határozatunkban a burkolt alkotmánymódosításra való utalás. Ezt az Alkotmánybíróság elbírálta. Majd a következő márciusi határozatunkban ez ismételten szerepelt. Ezért nem tartotta szükségesnek ismételten indokolni és érdemben foglalkozni ezzel a kérdéssel az Alkotmánybíróság. Hiszen azt mondta ki csupán ezzel, hogy ez az ő olvasatában már egy ítélt dolog, érdemben még egyszer ugyanabba a problémába nem megy bele. Köszönöm szépen.

Dr. Halmai Gábor OVB elnökhelyettes

Kezdem azzal, amivel egyetértek. Egyetértek Fazekas Mariann második érvelésével, a tartalmi érveléssel. Azzal is, amit azzal kapcsolatban mondott, hogy az Alkotmánybíróság úgy látszik a költségvetési törvény nemismeretében, vagy figyelmen kívül hagyása mellett mondott; de amit mondott, az valóban minket köt, és ebben a tekintetben én sem látok új körülményt.
Amivel nem értek egyet Fazekas Mariann álláspontjában az az, és ebben persze vitatkozom Szigeti Péterrel is, hogy ne szerepelne olyan körülmény ebben a mostani eljárásunkban, ami még nem szerepelt a mi határozatunkban. Pontosan így fogalmazott Fazekas Mariann. De szerepel ilyen körülmény. És ez a mulasztásos döntése az Alkotmánybíróságnak. És azt kell mondjam, hogy abból a szempontból, hogy mi ezt most hogyan értékeljük, az amit ő fejtegetett, hogy tudniillik az Alkotmánybíróság minek tudatában, hogyan döntött, engem őszintén szólva nagyon nem érdekel. Hogy miért nem foglalkozik valamivel, jól lehet tudatában van. Ennél fontosabb érvnek érzem, amit már elmondtam, de sajnálom, hogy egyik hozzászóló sem reagált erre, hogy a jogorvoslati jogkör keretében ezzel az érvvel nem is foglalkozhatott volna. Tehát akár tudatában volt az érvnek, akár nem volt tudatában az érvnek, egyszerűen nincs módjában az Alkotmánybíróságnak egy olyan kérdéssel foglalkozni, amely a megtámadott OVB döntésben nem szerepel, és ami értelemszerűen a kifogásnak nem tárgya. Tehát az Alkotmánybírósági eljárás nem egy keretek nélküli eldöntése annak a kérdésnek, ami az Alkotmánybíróság előtt van, hanem abban a kérdésben kell döntenie, amit elé visznek. Ezt a kérdést nem vitte senki az Alkotmánybíróság elé. Eddig még. Szeretném azt is világossá tenni, hogy itt nem ugyanarról a burkolt alkotmánysértési problémáról van szó, ami az eddigi határozatainkban van. Ott mi azt mondtuk, hogy itt jogalkotási tisztázatlanság miatt látjuk a burkolt alkotmánysértés veszélyét. Ma már Szoboszlai tagtársam véleménye – amihez én csatlakoztam – mást mond. Kérem szépen ezt figyelembe venni. Nem azt mondja, hogy ismét mondjuk azt, hogy a törvényben hiányok szerepelnek, ezért burkolt alkotmánymódosítás van, hanem azt mondjuk, hogy a kérdésben nincs megfogalmazva a kötőerő kérdése. Tehát amíg meg nem születik ez a törvény és hadd ne jósoljak abban a tekintetben, hogy ez a törvény mikor fog megszületni (biztos, hogy nem a határidőre, de ez a magánvéleményem), addig a kérdezőt semmi nem zárja el attól, hogy fogalmazza bele a kérdésébe, ahogy azt ugyanez a kezdeményező úgy tudom egy újabb kérdés megfogalmazásánál már érdekes módon beletette a kérdésébe.
Ami pedig Szigeti Péter érvelését illeti, megmondom őszintén, én akkor sem értettem, amikor korábbi eljárásokban mondta, hogy mi a relatív hitelesítést megtagadó ok, és ehhez képest mi a nem relatív. Én azt gondolom, hogy egy ok vagy alkotmányosan elfogadható oka a hitelesítés megtagadásának, vagy nem az. Relatív okot sem a törvény, sem senki nem ismer. Ami pedig azt illeti, hogy ez miért ok, azért ok, mert az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy ez a helyzet így alkotmánysértő helyzet. Ezért burkolt alkotmánysértő az a kérdés, ami nem tartalmazza pillanatnyilag a kötőerőt. Köszönöm.

Dr. Molnár Miklós OVB tag

Én Fazekas Mariann-nal és Szigeti Péter elnök úrral értek egyet. Olyan alapos mérlegelés és vizsgálat eredményeképpen, amit itt már a vita folyamán is lefolytattunk. Én nem látok a hitelesítést megtagadó okot. Azzal együtt, hogy egyetértek azzal maximálisan, hogy szükség van arra, hogy a testület szakmai presztízsét és tekintélyét megóvjuk, hiszen nagyon fontos fenntartások és rezervációk fogalmazhatók meg az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatosan. Egyetlen példát említek, hiszen nagyon sok eleméről volt ennek a fenntartás rendszernek már szó. Egyrészt az Alkotmánybíróság azt mondja ki a döntésében, amit több tagtársam is idézett a hozzászólalásában, hogy nincs akadálya annak, hogy az OVB a megismételt eljárásban olyan új körülményt vegyen figyelembe, amely az első döntés meghozatalakor még nem állt fent. Ugyanezen döntés indokolásának egy másik részében pedig azt mondja, hogy a megismételt eljárásban az OVB-nek a kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítenie kell. Én ezt egy nagyon komoly logikai és tartalmi ellentmondásnak látom. Egyrészt arról van szó, hogy ez utóbbi rendelkezés a határozat rendelkező részébe illik és nem az indokolásba, de szerintem ez a kisebbik probléma. A nagyobb probléma az, hogy a „hitelesíteni kell” fordulat kimondásával az Alkotmánybíróság bizonyos értelemben – mondjuk ki – túlterjeszkedett felülvizsgálati jogkörén, hiszen az utasítási joga az eljárás megismétlésére vonatkozik, illetőleg a kötőerő abban a vonatkozásban áll fenn – mármint az Alkotmánybírósági döntés kötőereje – hogy annak rendelkező részében és az indokolásban foglaltak kötik a megismételt eljárásban az Országos Választási Bizottságot. Maga az Alkotmánybíróság is kimondja ugyanakkor, hogy új körülményeket figyelembe vehetünk, mérlegelhetünk és ezek alapján esetleg más következtetésre juthatunk, mint a korábbi határozatban. Tehát ezeket a fenntartásainkat az én javaslatom szerint fogalmazzuk meg a határozat indokolásában. Fejtsük ki ezeket megfelelő árnyaltsággal annak érdekében, hogy egyrészt az álláspontunkat, annak megalapozottságát egyértelművé tegyük, másrészt pedig, hogy segítsük a testület szakmai tekintélyének a megőrzését.
Emellett azonban és az aláírásgyűjtő ív hitelesítését javaslom. Köszönöm.

Dr. Ivancsics Imre OVB tag

Nagyrészt oka fogyottá vált a hozzászólásom jelentős része, a következőket azért szeretném elmondani. Én úgy gondolom, hogy a határozatnak a rendelkezési és indoklási része egyaránt kötelező. Ezt egyébként több tagtársunk is megerősítette. Azzal a legmesszebbmenőkig nem értek egyet, hogy az Alkotmánybíróság meghatározott tartalmú döntés hozatalára kötelezhetné az OVB-t. Az Alkotmánybíróságnak kasszációs jogköre van, ezt biztosítja a tételes jogi szabályozás, ezen szerintem nem lehet túlterjeszkedni. Ugyanis ha lenne reformatórius jogköre, akkor ezek a körök teljesen fölöslegesek lennének, amiket itt most megteszünk. Majd a következő ügyeknél erre visszatérek. Ez az egyik része.
A másik rész, tehát, én csak úgy tudom értelmezni az Alkotmánybíróságnak a döntését, hogy köt bennünket a rendelkező rész, köt bennünket az indoklás. Azonban messzemenőkig egyetértek azzal, amit a jogorvoslattal kapcsolatos fejtegetésben Halmai Gábor elmondott, hogy természetesen új érvek, azok felhozhatók, viszont a jogorvoslatot elbíráló szerv ebben az esetben, mert jogorvoslatról van szó, ezt nyomatékosan hangsúlyoznám, addig mehet el, hogy arra térhet ki, ami a mi döntésünkben szerepel. Ugyanakkor, és én itt szintén Mariannhoz csatlakozok, ha figyelmesen végigolvasom az Alkotmánybíróságnak az indoklási részben foglaltakat, akkor én is úgy látom, hogy az Alkotmánybíróság lényegében a mi döntéshozatali lehetőségünket behatárolta. Elmélkedhetünk ezen és kell is elmélkedni, lehet erről vélemény, a magam részéről jó pár kitétellel én sem értek egyet, de úgy gondolom, hogy nem tudunk annyi nóvumot felsorakoztatni, ami ellensúlyozná azt, hogy az Alkotmánybíróság más döntést hozzon. Tehát a magam részéről amellett vagyok, hogy a hitelesítést fogadjuk el.

Dr. Poczkodi Balázs OVB tag

Próbálom megvilágítani a saját gondolkodásomnak a hátterét ebben az ügyben. Ez a testület azért van ebben a pillanatban nagyon nehéz helyzetben, mert a testület tagjainak van egyfelől valamilyen szakmai meggyőződése, másfelől a testület tagjai azért minden ellenkező hangulatkeltés dacára azért mélységesen tisztelik a jogállami elveket. A jogállami elvek pedig azt mondják, hogy az Alkotmánybíróságnak van egyedül hatásköre, ez autentikus, tehát mindenkire kötelező alkotmányértelmezésre. Hogy példával megvilágítsam: Fazekas Mariann előadta a tandíj kapcsán kiírt és esetlegesen eredményes népszavazás nyomán előálló helyzetet. Azt a helyzetet nevezetesen, hogy de facto tény, hogy a hatályos költségvetés módosítására vezetne, és azt vonná maga után. Az Alkotmánybíróság erre azt mondta, hogy ez nem igaz. Kicsit azt mondta, hogy ott egy fehér fal, az Alkotmánybíróság erre a falra azt mondta, hogy fekete. Hiába látjuk mindnyájan, hogy az a fal fehér, mivel tiszteljük a jogállami elveket el kell fogadnunk, hogy ez a fal fekete. Ezt a fajta gondolkodásmódot, és ez az, ami miatt én nem gondolom azt, hogy a kérdés hitelesítése megtagadható a költségvetési érvre hivatkozással, holott szakmailag egyébként azt gondolom, hogy a kérdés a költségvetés módosítását, illetve a kérdésben kiírt eredményes népszavazás a költségvetés módosításához fog vezetni.
A másik ügyben, a burkolt alkotmánymódosítási ügyben, hogy miért nem gondolkodom én személy szerint ugyanígy? Fazekas Mariann elmondta, Elnök úr, Molnár Miklós, Ivancsics Imre, mind ugyanezen az állásponton voltak, hogy az Alkotmánybíróság ebben a kérdésben is már döntött. A korábbi mulasztásos alkotmánysértést megállapító döntése ismeretében bírálta felül az OVB határozatát. Az OVB tandíj ügyben hozott első, még 2006-os határozatában szerepelt ez a mulasztásos alkotmánysértési érv, amely mulasztásos alkotmánysértési érvre az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy az eredményes népszavazásból az Országgyűlésnek nem következne olyan jogalkotási kötelezettsége, amely csak az Alkotmány módosításával teljesíthető. Ugyanez az érvelés megjelenik ebben a bizonyos második, most előttünk fekvő Alkotmánybírósági határozatban is. Ugye a dologban itt van a csúsztatás, és sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ezt a csúsztatást az Alkotmánybíróság követi el, ugyanis az OVB az égvilágon, egy árva szóval nem mondta soha, hogy ez a kérdés az Alkotmány módosítására irányulna, vagy a kérdésben tartott népszavazás direkt módon az Alkotmány módosítására vezetne. Ahogy Fazekas Mariann nagyon helyesen megfogalmazta, ez a kérdés nem az Alkotmány módosítására irányul. Ez a kérdés a tandíj eltörlésére irányul. Csakhogy a kérdésben megtartott eredményes népszavazás mellesleg egy olyan helyzetet állít elő önmagától, ami az Alkotmányban szabályozott jogintézmény, nevezetesen a népszavazás kötőereje mostani alkotmányos szabályozásához képest egy eltérést jelent. Akár megjelenik ez írott formában az Alkotmányban, akár nem. Az Alkotmánybíróság erre az érvünkre soha nem válaszolt. Sőt, kifejezetten az ellenkezőjét mondja, azt, amit már Molnár Miklós előző megszólalására reagálva felolvastam, az Alkotmánybíróság jelen eljárásában a burkolt alkotmánymódosításra, mint a hitelesítés megtagadására vonatkozó érvet érdemben nem vizsgálta. Nem vizsgálta, ellenben van egy új körülmény, nevezetesen az, hogy az Alkotmánybíróság kimondta a mulasztásos alkotmánysértést. Tehát én azt gondolom, hogy mivel az Alkotmánybíróság határozata erre nem tér ki, ezt a kérdést nem dönti el, ellenben van a kérdésben egy korábbi, mindenkire kötelező Alkotmánybíróság határozatunk, az Országos Választási Bizottságnak kötelessége ezt a határozatot figyelembe venni, és ennek megfelelően eljárni a kérdés hitelesítésénél. Tehát a burkolt alkotmánymódosításra hivatkozással és igenis a kérdés hitelesítésének a megtagadását indokoltnak látom. Köszönöm.

Dr. Szoboszlai György OVB tag

Úgy tűnik, hogy elérkezett az összefoglalások, a vélemények összegezésének a stádiuma. Nem akarom magam ismételni. Elhangzott az, hogy szakmailag mi az érvünk. Szakmailag az az érvünk, hogy a tandíjra vonatkozó népszavazás jövőbeni költségvetési kiadást érintene. Ez egyértelműen következik az államháztartási törvényből. Ezt az Alkotmánybíróság nem tartotta megalapozottnak. Az Alkotmánybíróságnak, a szerintünk szakmailag helytelen döntése ránk nézve kötelező, és az elől nem térhetünk ki. Sokszor megfogalmazódott velünk szemben, hogy nem követjük az Alkotmánybíróság döntéseit. Követjük. Elismerjük azt, hogy ez ránk nézve kötelező.
A másik megtagadási oknál azonban valóban van egy új körülmény, nevezetesen maga az Alkotmánybírósági döntés, amit már többen is idéztünk. Maga a 27/2007-es sz. alkotmánybírósági döntés, amely kimondta az olyan népszavazási kérdések alkotmányellenességét, hangsúlyozom, nem burkolt alkotmánymódosítást, nem azt, hogy ez a helyzet csak az Alkotmány módosításával küszöbölhető ki, mert maga az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy nem kell az Alkotmányt módosítani egy különvéleménnyel szemben, Trócsányi különvéleményével szemben, hanem elegendő a népszavazási törvényt módosítani, de azt módosítani kell, be kell építeni azt az intézményt, ami jogállami keretek közé helyezi a jelenleg nem jogállami keretek között levő népszavazási törvényt. E tekintetben maga az Alkotmánybíróság kötelez minket arra, hogy ezt a körülményt figyelembe vegyük. Hogyha ezt nem vesszük figyelembe, nem követjük az Alkotmánybíróság intencióit és döntését. Tartalmi döntését! És ezért szerintem, miután a döntésünk meghozatal óta született meg ez az alkotmánybírósági döntés, ez ránk nézve kötelező, és ezért fogok én úgy szavazni, hogy ez bizony, e kérdésnél megtagadás ok, szemben a másikkal, amely tartalmilag megtagadási ok lenne, de az Alkotmánybíróság döntése miatt nem lehet az. Köszönöm szépen.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Törvénysértő, csak nem nevesített hitelesítés-megtagadási ok, ha szabad egy mondattal reagálnom a dologra.
Érett a helyzet akkor a döntésre. Az volt a benyomásom, hogy miután a többség – úgy tűnik – a kérdés hitelesítése mellett, vagy többen érveltek amellett, mint a hitelesítés megtagadása mellett, azt a kérdést tenném fel, hogy tegye fel az a kezét, azok szavazzanak, akik a kérdés hitelesítése mellett foglalnak állást. Kérem szavazzunk. Mellette 7, ellene 3. Kérdezem az ellene szavazókat, hogy van-e még adott esetben különvélemény, vagy az elmondottakat lehet annak tekinteni. Köszönöm szépen.
Megállapítom a határozatot, hogy az Országos Választási Bizottság 7:3 arányban hitelesítette a képzési hozzájárulásra vonatkozó népszavazási kérdést.
Azt szerettem volna indítványozni, hogy ahogy Molnár Miklós felvette ezt, és többen is utaltak rá, az Országos Választási Bizottság az eddig szakmai munkáját nem szeretné elfeledni. Ebből következik, hogy szavaznunk kell arról is, hogy a hitelesítő határozat indoklásában feltüntessük azokat a körülményeket, amelyeket itt többen javasoltak megfogalmazni: Fazekas Marianna, Molnár Miklós, Ivancsics Imre, de többek hozzászólásából is érezhető volt ez az igény. Így magam is ennek a pártján lennék.
Tehát szeretnék az indoklásról külön szavazni.
Kérdezem a testületet, hogy ahogy ezt már eddig is megtettük a népszavazási kérdések hitelesítésénél, szavazzunk-e akkor külön az indoklás kérdéséről. Igen, akkor kérem, hogy szavazzunk az indokokról. 8-an vannak mellette, 2-en ellene. Ezek után marad az a feladat, hogy vegyük végig az indoklás körülményeit, bár természetesen sok minden elhangzott, úgyhogy azt gondolom, hogy tézisszerűen kellene most ezt megtenni. Tehát arra kérem tagtársaimat, hogy akinek ilyen javaslata van, az indoklásban szereplő érvelés-rendszert tézisszerűen adja elő, amiről aztán egyenként szavaznánk.
Fazekas Mariann vállalkozik. Nem egy egyszerű feladat.

Dr. Fazekas Marianna OVB tag

Az egyik kérdés, amiben javaslom a szakmai álláspont kifejtését, ez a kérdésnek a költségvetéssel való és a költségvetési törvénnyel való összefüggése. A saját álláspontomat kifejtettem. A szakmai indokolás alapjául ajánlom.
A másik kérdés, amit úgy gondolom, hogy mindenképpen egy szakmai vitakérdés, ez az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést megfogalmazó határozatának viszonya a saját későbbi határozataihoz. Tehát az a kérdés, hogy vajon – szakmailag én továbbra is fenntartom azt az álláspontomat – a két kérdés összefügg-e egymással és az Alkotmánybíróságnak figyelembe kellett volna vennie a saját határozatainak a meghozatalánál azt a döntést, amit korábban a népszavazási törvényről, illetve az Alkotmány rendelkezéseiről és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésről elmondott. Azt gondolom, hogy ez is egy olyan szakmai érv, amit ki lehet fejteni. Én ezeket javasolnám.

Dr. Ivancsics Imre OVB tag

Javasolnám a jogorvoslati joggal kapcsolatosan elhangzottaknak a rögzítését. Elsősorban amit Gábor mondott. Utána, ha elfogadható, amit én hozzáfűztem a kasszatórius jogkör értelmezésével kapcsolatban.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Köszönöm szépen. Tehát 3 javaslat volt eddig.

Dr. Bordás Vilmos OVB tag

Én akkor kisebbségben maradtam, de hadd fejtsem ki ezzel a problémakörrel kapcsolatosan a véleményemet. A magam részéről azért is nem szavaztam meg, mert azt ellenzem, hogy egy helyt adó határozathoz elutasítást tartalmazó indoklást fűzzünk jószerivel. Szakmai meggyőződése mindenkinek lehet, én ezt hajlamos vagyok tiszteletben tartani. Ez azonban nem az OVB határozatára tartozó probléma jelen esetben. Egyetlen egy esetben mentünk el odáig, amikor egyáltalán azt rögzítettük eddi gyakorlatunk során a legjobb tudomásom szerint, hogy az Országos Választási Bizottságnak más a szakmai meggyőződése, mint az Alkotmánybíróságnak, ezt így leírtuk nagyjából a határozatban. Ennek ellenére aszerint határoztunk, ahogy az Alkotmánybíróság is határozott, de ez azért külön nem indokoltuk meg a határozatunkban. Én a magam részéről ellenzem, hogy egy ilyen gyakorlatot kezdjünk, amelyben egy olyan indoklást fűzünk egy határozathoz, amelynek annak érdemi részével teljes mértékig ellentétes. De ha a többség úgy dönt, akkor természetesen csináljátok. Köszönöm.

Dr. Szoboszlai György OVB tag

Úgy gondolom, hogy bár kisebbségben maradtunk kollegáimmal a mulasztásos alkotmánysértésre alapozható megtagadási indokkal, a másik tartalmi körben eléggé egyértelmű volt a nézetazonosság. Kivételeses helyzet van. Az utóbbi hetekben az Országos Választási Bizottságot igen sokszor megvádolták politikai részlehajlással, azzal, hogy a Kormány eszközévé vált, azzal, hogy politikai küldetést teljesít stb. Ha nem lennének ezek a körülmények én is azt gondolnám, hogy nem kellene az indoklásba belefoglalni azokat a szakmai érveket, amelyek itt elhangzottak. Éppen azért, hogy az Országos Választási Bizottság az arcát megőrizze, tehát a szakmaiságát deklarálja, és bemutassa azt, hogy mi a szakmai álláspontja az ügyben, kivételesen úgy gondolom, hogy indokolt. A helyzet indokolja ezt. Valóban rendkívüli a dolog, de a helyzetet nem mi tettük rendkívülivé, hanem azok a támadások, azok a politikai támadások, amelyek teljesen megalapozatlanul, teljesen jogtalanul, hangulatot keltve, nyomást gyakorolva értek minket. Köszönöm szépen.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Ráadásul nem csak nyomás volt, hanem fenyegetés is.

Dr. Halmai Gábor OVB elnökhelyettes

Én csak világossá szeretném tenni, az előbbi szavazatom pusztán a feltett kérdésre vonatkozott. A feltett kérdés az volt, hogy az Országos Választási Bizottság szavazzon-e külön arról, hogy mi legyen az indoklás tartalma. Én igennel szavaztam. Azt gondolom, hogy erről szavazzon az OVB. Az indoklás tartalmáról, magáról, azonban nem kívánok szavazni, tekintettel arra, hogy kisebbségben vagyok. Furcsa lenne, ha kisebbségben én a többségi indoklás tartalmáról szavaznék. Tehát én ezen a szavazáson nem kívánok részt venni. Köszönöm.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Köszönöm szépen, értem.

Dr. Bordás Vilmos OVB tag

Csak egy mondatot, én csak azért a Ve. 29/B §-ára szeretnék utalni, ami a határozatok tartalmáról egyértelműen rendelkezik, és én nem látok arra ott jogi lehetőséget, hogy a határozat érdemi döntésének tök ellentétes indokolást írjunk. Ezt valami más formában megoldhatja a Tisztelt testület, de nem magában a határozatban. Köszönöm.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Nem tök ellentétes véleményről van szó, hanem egy szakmai-alkotmányjogi fenntartó álláspont kifejtéséről, amiben az is szerepet kap, hogy az Országos Választási Bizottság miért hitelesítette a kérdést, és nemcsak a szakmai fenntartása fog ebben az indoklásba helyt kapni. Én nagyon nagy mértékben osztom a Szoboszlai György által elmondott indoklást. Rendkívüli körülmények indokolják, hogy a szokástól eltérjünk, és nem feltétlenül kell ennek precedens erőt tulajdonítani, hogy a jövőben minden hitelesített népszavazási kérdést indokolni kívánnánk. Az alapséma természetesen az, hogy az Országos Választási Bizottságnak kötelessége minden népszavazási és népi kezdeményezési kérdést hitelesíteni, ahol nem állnak fenn hitelesítést megtagadó okok, sem formailag, sem tartalmilag, sem egyértelműségi teszt szerint, sem a 28/C (5) alkotmányos passzus 17 oka, sem pedig a burkolt alkotmánymódosítás, mert ezek a szóbajövő hitelesítést megtagadó okok. Ha nincs ilyen, akkor hitelesít. Ez a szabályozás logikája. Most azonban arról van szó, hogy egy szakmai vita bontakozott ki két szerv között, és pusztán rögzíteni kell megfelelő módon az OVB-nek az álláspontját, és azt is, hogy miért hitelesített.

Dr. Fazekas Marianna OVB tag

Bevallom őszintén, hogy engem meglepett, amikor én bekerültem az Országos Választási Bizottságba, hogy itt a népszavazási kezdeményezéseknek helyt adó határozatokat gyakorlatilag nem szokták indokolni. Holott semmilyen jogszabály nem írja azt elő, hogy csak a megtagadó határozatokat lehet jogorvoslattal megtámadni. Mint tudjuk, a jogorvoslati eljárásban az indokolásnak hallatlan jelentősége van, mert egy jogorvoslati eljárásban a jogorvoslatot elbíráló szerv nemcsak a kifogásra, illetve fellebbezésre, tehát a jogorvoslatra támaszkodik, magának a döntésnek az indokolására is hivatkozik. Azt gondolom, hogy lehet, hogy itt az idő szakítani azzal, hogy az Országos Választási Bizottság a hitelesítésről szóló határozatait is egy formális indokolással intézze el. Egyébként az Alkotmánybíróság számtalanszor szóba került ma már. Ha megnézzük az Alkotmánybíróságnak a helybenhagyott döntéseit, tehát amikor az Országos Választási Bizottságnak történetesen éppen helybenhagyja a határozatát, azt is indokolni szokták, méghozzá a saját szakmai álláspontjuk kifejtésével.
Még egy dolgot szeretnék elmondani.
Azt gondolom, hogy a javaslatom nem arról szól, hogy a rendelkező rész és az indokolás egymással szöges ellentétben legyen. A rendelkező rész indokolása, tehát ami kifejezetten a döntés megindokolását tartalmazza, tehát az, hogy miért hitelesíti az Országos Választási Bizottság ezt a kérdést, ez annak a többségi álláspontnak az írásba foglalása, vagy azt kell írásba foglalni, hogy miután az Országos Választási Bizottság többsége nem látott olyan új indokot, és a tényállás sem és a jogi helyzet, tehát a jogi szabályozási környezet sem változott meg a korábbi döntéséhez, illetőleg az Alkotmánybíróságnak a jogorvoslatot elbíráló határozatához képest, ezért az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakat tiszteletben tartva, hitelesítette a kérdést. Köszönöm szépen.

Dr. Ivancsics Imre OVB tag

Nagyon röviden két indokot említenék. Az egyik az, hogy teljes egészében osztom Szoboszlai kollégának a felfogását az indoklással kapcsolatosan, ami a jelenlegi helyzetet illeti. Annál is inkább, mert Bordás és Vejkey kollégák azt írták, hogy alkotmányos válság problematikája is felmerül, amit én is nehezen tudok értelmezni. Ha ennyire súlyos a helyzet, akkor a másik érvem a következő, hogy az OVB igenis mondja el a szakmai érveit, ami miatt így döntött, és mondja el azokat az érveket is, amelyeket a vita során, a döntés érlelésénél figyelembe vett.
Nyilván itt két döntés hozható, igen vagy nem. Más árnyalat nincsen. Szerintem a jelenlegi körülmények között ez különösen fontos.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy akkor a Fazekas Mariann által elővezetett indokokról kell szavaznunk. Halmai Gábor mondta, hogy ebben nem kíván részt venni és meg is indokolta ezt az álláspontját.
A kérdésem az lenne, hogy a költségvetéssel és a költségvetési törvénnyel való összefüggés szakmai álláspontjának az argumentációját ki az aki felvenné az Országos Választási Bizottság hitelesítő határozatába? Kérem, aki emellett van szavazzon! Megállapítom, hogy 6:3 arányban szerepeltetjük ezt az indokot a határozatban.
A második így szólt, hogy az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapító határozatával az Országos Választási Bizottság foglalkozzon, hogy hogyan értelmezi ezt a körülményt, mennyiben kellett ezt figyelembe venni, mennyire kötötte vagy nem kötötte az Országos Választási Bizottságot. Kérem szavazzon az, aki indokoltnak látja, hogy kitérjen az OVB itt is álláspontjának a kifejtésére ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Kérem szavazzunk! 6:3, egy nem vesz részt a szavazáson, ez a helyes kifejezés.
Végül a harmadik, jogilag értékelendő körülmény a jogorvoslati joggal kapcsolatos álláspont rögzítése. Nagyon egyszerűen itt az a probléma, hogy az Alkotmánybíróság kötelez, de nem utasíthat, és ennek a problémának a felülvizsgálati jog kereteiben történő kifejtett értelmezését kell leírnunk. Kérem szavazzunk! Ki van amellett, hogy ez is szerepeljen? Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy itt is 6:3 arányban történt döntéshozatal.
Lezárhatom ezt a napirendet és ezt a kérdést.

(Szünet)

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

A szünet után folytatjuk tehát a munkát. Következő kérdés, aminek a hitelesítésében állást kell foglalni az OVB-nek, ez a vizitdíj II.
Ez pedig így szól: Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?
Ismert a kérdés, nem azonos a vizitdíj II. a vizitdíj I-el. Ennek a hitelesíthetőségi vitáját megnyitom. Elsőnek Szoboszlai György jelentkezik, parancsolj.

Dr. Szoboszlai György OVB tag

Ígérem, hogy nem leszek túl terjengős. Ennél a kérdésnél is a hitelesítésnek két akadályát látom. Az egyikről már beszéltem, tehát újra ezt nem kell értelmezni. Az érvek ugyanazok, mint a korábbi kérdésnél. Tehát a határidőt nem tartalmazó kérdésnek a jogállamiságot veszélyeztető jellege miatt – álláspontom szerint – a kérdés nem hitelesíthető. A tartalmi vonatkozásokat illetőleg úgy gondolom, hogy új körülményként kell értékelnünk, hogy az Országos Választási Bizottság korábbi határozatában nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a vizitdíj, az költségvetési kiadásként értékelhető-e? És ha igen, akkor ennek mi a jelentősége a kérdés hitelesíthetősége szempontjából. Az OVB megkereste a pénzügyminisztert, és azt a kérdést tette fel, hogy az időközben megszületett költségvetési törvényt módosító 2007. évi törvény a vizitdíjjal kapcsolatban milyen jelentőséggel bír a költségvetés szempontjából. A miniszter erre egy 2 oldalas levélben válaszolt az Országos Választási Bizottságnak. Megjegyzem, hogy e tekintetben is bírálatok érték az OVB-t, hogy miért fordul a pénzügyminiszterhez, mintha nem lett volna gyakorlat korábban is, hogy szakmai kérdésekben más államigazgatási szerv véleményét kértük volna ki. Nem egyszer fordult elő. Mi mindannyian jól tudjuk, hogy megkerestünk adott esetben Külügyminisztériumot, vagy külügyminisztert, adott esetben állampolgári jogok országgyűlési biztosát, stb., és soha nem merült fel kifogás abban a tekintetben, hogy az Országos Választási Bizottság, amely nem orákulum és szakmai kérdésekben bekéri mások álláspontját – ahogy egyébként az Alkotmánybíróság is meghallgathat adott esetben egy minisztert, mégsem esik csorba az Alkotmánybíróság tekintélyén – teljesen jogszerűen fordult ebben a különlegesen delikát helyzetben, egy szakmai vélemény bekérése érdekében a pénzügyminiszterhez. Korrekt, szakmai véleményt kaptunk a minisztertől. Válaszában kifejtette, hogy a hivatkozott törvénymódosítás nem érinti, szó szerint idézem, nem érinti a költségvetés szerkezetét. Ugyanakkor a levélből egyértelmű, hogy a vizitdíj és mellesleg a kórházi napidíj, ápolási díj is, immár nem csak az egészségbiztosítási törvény költségvetésében nevesített bevétel, hanem a költségvetési törvény szempontjából kiadás. Nagyon szépen le van vezetve, kicsit bikkfa nyelven, de jól érthetően, pénzügyi nyelven, de jól érthetően, hogy a költségvetésen belül ez a tétel bevételként is és kiadásként is megjelenik, immár nevesítetten. Tehát nem egy nevesített bevétel, amely elmosódik a költségvetés kiadási szerkezetében, hanem a költségvetésben logikusan kiadásként is meg kell jelenjen. Nevezetesen ott, amikor a költségvetés az önkormányzatok számára visszapótolja azokat a kifizetéseket, amelyek a túlfizetett, fogalmazzunk így, túlfizetett vizitdíj kapcsolatában az önkormányzatot megilletik. Egy bonyolult elszámolási rendszerről van szó. A vizitdíj az egészségbiztosítóknak a bevételét képezi, indirekt módon költségvetési bevétel is, ugyanakkor egészségbiztosítás számára elszámolható kiadás, amelyet a költségvetésnek is terveznie kell, és tervezi is. Annyi történt, hogy egy mellékletből a törvény főszövegébe került az a 100 millió forint, amelyet erre a visszapótlásra a Pénzügyminisztérium elkülönítetni rendelt már a múlt évi, 2006-ban megfogalmazott költségvetésben. Szakmai vita abban a tekintetben van köztünk, mármint az OVB tagok között, ahogy én eddig láttam, hogy ez a költségvetési kiadás a jövőre nézve vajon népszavazási úton kiiktatható-e. Az Alkotmánybíróság egyértelműen fogalmazott abban a tekintetben, hogy a költségvetési bevételek tárgyában tartható népszavazás, a kiadások tekintetében nem. Eléggé önkényesnek tűnik ez a kettéosztás, hiszen a költségvetés, az a bevételek és kiadások egysége. Hogyha nem lennének kiadások, akkor a költségvetés az egy zárolt betéti számla lenne, amelyre csak gyűlnek a pénzek és kifelé nem folynak, de való igaz, hogy nevesített bevételről és nevesített kiadásról van szó. És jövőbeni kiadásról van szó természetesen, nem a folyó költségvetés kiadásairól, hanem a mindenkori költségvetésnek a kiadásairól szavaz a polgár, hogyha a kérdés hitelesítését megadjuk. Összefoglalva az álláspontomat: új helyzet merült fel azzal, hogy az Országos Választási Bizottság értékeli, értékelnie kell, hogy a költségvetésben a vizitdíj kiadásként is szerepel. Márpedig maga az Alkotmánybíróság mondta ki nem egy határozatában, hogy jövőbeni költségvetési kiadásra népszavazás nem írható ki, nem bonyolítható le. Tehát e kérdés tekintetében én a hitelesítés akadályát, explicit, az AB által megfogalmazott akadályát látom, mint ahogy fenntartom azt az álláspontomat, hogy a kérdésnek a mulasztásos alkotmánysértéssel való összefüggése is megállapítható, mint hitelesítési akadály. Köszönöm szépen.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Köszönöm szépen Szoboszlai György összefogott véleményét.

Dr. Vejkey Imre OVB tag

Veres János pénzügyminiszter úrnak az OVB részére írt leveléből idéznék: csupán technikai jellegű törvénymódosításról van szó.
Ebből következően minden aggály nélkül megállapítható, hogy a költségvetési törvény elfogadása gyakorlatilag nem jelentene olyan új körülményt, amely az OVB első döntésének meghozatalakor ne állt volna fenn. A módosítás ugyanis csak technikai jellegű. Mindezek alapján a hitelesítést javaslom.

Dr. Halmai Gábor OVB elnökhelyettes

Részben egyetértek Szoboszlai tagtársam véleményével, részben viszont Vejkey Imrével értek egyet abban a tekintetben, hogy a pénzügyminiszter levele valóban nem jelent új körülményt. Tehát a költségvetés májusi módosítása szerintem sem minősül új körülménynek. Ez valóban ebben az értelemben egy technikai módosítás, tehát a mi szempontunkból nem vehető figyelembe. Ugyanakkor, amit Szoboszlai György mondott, azt gondolom, hogy az igen is figyelembe veendő. Arról van ugyanis szó, hogy az Alkotmánybíróság a minket új eljárásra kötelező határozatában mind a vizitdíjjal, mind a kórházi napidíjjal kapcsolatban mondott. Azt gondolom, hogy a két kérdés egymás sorsát osztani fogja, mint ahogy az Alkotmánybírósági döntés is majdnem betű szerint azonos érvelést tartalmaz a két intézményre vonatkozóan. Ezeknek a tekintetében az Alkotmánybíróság azt mondja, ahogy azt Szoboszlai kollégám jelezte, hogy kizárólag költségvetési kiadásokra kell értelmezni az Alkotmány tilalmát, ami egyébként az Alkotmány szövegében értelemszerűen csak a költségvetés egészére vonatkozik. Tehát az új körülmény az, hogy a mi előző, felülbírált döntésünkben értelemszerűen nem vehettük figyelembe az Alkotmánybíróság azon álláspontját, mely megkülönböztetést a korábbiak nem tartalmaztak, hogy költségvetési bevételekről lehet népszavazást tartani, kiadásokról pedig nem. Most viszont már ismerjük ezt az Alkotmánybírósági érvelést, és azt gondolom, hogy erre az érvelésre, mint új körülményre kell reagálnunk. Itt azt kell igazolnunk, hogy az Alkotmánybíróságnak ez a bizonyos második érvelése, ami immáron csak a költségvetési kiadások vonatkozásában zárja ki a népszavazási kérdés hitelesítését, vonatkozik erre az esetre. Vagyis amit igazolnunk kell az, hogy a vizitdíj és a kórházi ápolási díj a költségvetés fogalomrendszerében egy kiadás. Ezt a következő lépcsőkben szeretném igazolni. Az államháztartásról szóló törvény 2/A §-a szerint – elnézést hogy ezt idézem, de azt gondolom, hogy ezekben a fogalmi kérdésekben pontosnak kell lenni – az állami költségvetést a központi kormányzat költségvetése, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és az elkülönített állami pénzalapoknak a költségvetései alkotják. Ugyanennek a törvénynek a 6. §-a szerint az államháztartás részét képező társadalombiztosítás a társadalom közös, biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő, kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a nyugdíjbiztosítási alap és az egészségbiztosítási alap költségvetései alkotják. Idézet vége. Vagyis ez azt jelenti, hogy az egészségbiztosítási alap költségvetése az állami költségvetés részét képezi. A kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi törvény, legalább is ez év február 15-e óta hatályos szövege, annak 35/A §-a a következőképpen szól: A 18/A § alapján beszedett vizitdíj és kórházi napidíj az egészségügyi szolgáltató egészségpénztári alapból történő támogatásának minősül. Ebből következik, hogy az egészségügyi szolgáltatók szempontjából a vizitdíj és a kórházi napidíj az állami költségvetés részét képező egészségbiztosítási alap költségvetéséből teljesített kiadásnak minősül.
A következő lépcső a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvénynek a 2007. január 1-je óta hatályos rendelkezése, miszerint a vizitdíjból származó bevétel teljes egészében a háziorvosi, háziorvosi ügyeleti ellátás, a fogászati ellátás, a laboratóriumi ellátás és az összevont szakellátás kiadási előirányzataként kerülne kifizetésre, mivel a törvény 74. §-a szerint, és ezt most szeretném idézni: e alap költségvetésében jóváhagyott címek a 2007. évi kiadásra fordíthatók. Ugyanennek a 74. §-nak a 2) bekezdése azt tartalmazza, hogy az Országgyűlés felhatalmazza az egészségügyi minisztert, hogy a pénzügyminiszter egyetértésével az előbb már említett célokat átcsoportosítsa az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elszámolása alapján. E törvényi rendelkezés is megerősíti, hogy az állami költségvetés részét képező egészségbiztosítási alap számára a vizitdíjat és a kórházi napidíjat az egészségügyi szolgáltatók felé teljesített kiadásként is értelmezni kell.
Végezetül az utolsó eleme az érvelésemnek ez maga a 34/2007-es Alkotmánybírósági döntés, annak III. 1. pontja, amely megerősíti azt az Alkotmánybírósági gyakorlatot, amely szerint idézem: jövőbeli költségvetésre valamely költségvetési törvény javaslatra hivatkozva az aláírásgyűjtő ív hitelesítése megalapozottan nem tagadható meg, és most jön az érdemi és minket érdeklő része az idézetnek, hacsak nem jövőbeni költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokról van szó. Egyébként az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatát megalapozó 51/2001. sz. döntésből folyik ez az álláspont. Tekintettel arra tehát, hogy az egészségbiztosítási törvénynek az idézett 35/A § alapján a vizitdíj és a kórházi napidíj a költségvetésből teljesített kiadás, azok megszüntetéséről az Alkotmány 28/C (5) bekezdés a) pontjának Alkotmánybírósági értelmezése alapján nem tartható népszavazás. Ehhez hozzáteszem azt, amit Szoboszlai kollegám már említett, semmi ok nincs arra, hogy azt az érvet, amit itt az előző vitában hárman képviseltünk a burkolt alkotmánymódosítással kapcsolatban, hogy a kérdéstől várható el, hogy a kötőerőre vonatkozó kitételt tartalmazzon, ezt itt ne alkalmazzuk. Tehát a második érvem, és új körülmény az én felfogásom szerint, ennek a két kérdésnek a hitelesítése kapcsán, ugyanezen kötőerő hiánya a kérdés megfogalmazásában. Hozzá szeretném tenni mindahhoz, amit itt egy kicsit hosszasan mondtam el, és ezért elnézést kérek, de hátha különvélemény lesz belőle, jobb, hogy ha a jegyzőkönyv ezt pontosan rögzíti, tisztában vagyok vele, hogy bármilyen döntést hoz ebben a kérdésben az OVB, az úgyis az Alkotmánybíróság elé fog kerülni. Abban sincsenek nagyon komoly kételyeim, hogy ez a testület, az Alkotmánybíróság, milyen döntést fog ebben a kérdésben hozni. Szakmai lelkiismeretem, ami eddig is mentes minden külső befolyástól, kollegiális előterjesztések, Árpád-sávos tüntetők fenyegetése ellenére sem engedi meg, hogy szavazatommal támogassam annak az Alkotmánynak a fellazítását ebben a vonatkozásban, amelyre a testületbe lépve esküt tettem. Köszönöm.

Dr. Bordás Vilmos OVB tag

Én a burkolt alkotmány-módosítással kapcsolatos érvrendszerrel érdemben nem foglalkoznék. Azt hiszem azt az előző vitapontpont kapcsán jól kitárgyaltuk. Ebben a határozatban is ehhez hasonlóképpen szerepel, az Alkotmánybíróság ezzel foglalkozott, ezt elbírálta. Tehát itt ez eredményesen nyilvánvalóan nem hozható fel.
Én az Alkotmánybírósági határozat III. 3.1 pontjára hivatkoznék, amely erről a részről a következőket mondja, és most én is idéznék: A kórházi napidíj az egészségbiztosítási alap hatályos költségvetésében sem kiadás a költségvetési törvény szempontjából, hanem bevétel. Ezt követően az 3.2 pont foglalkozik a témával, amely azt mondja egyrészt, hogy nem minden előirányzat módosítása, vagy módosulása vonja maga után szükségszerűen magának a költségvetési törvénynek a módosulását. És ezt követően az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy a népszavazás eredményes lefolytatásának eredményeképpen csupán az egészségbiztosításról szóló törvény 18/A §-ának a módosítási kényszere áll elő, nem pedig a költségvetésié. A 3.2 utolsó két mondata teljesen egyértelmű. Azt mondja: eredményes népszavazásból sem következne okszerűen a költségvetési törvény módosítása, ezért az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés az Alkotmány 28/C § (5) bek. a) pontjával nem ellentétes. Mivel tehát a pénzügyminiszter leveléből is egyértelmű, és magából a költségvetési törvény módosításából, hogy a költségvetési törvény módosítása nem tartalmaz olyan kitételt, mely szerint kiadásként lenne ez a tétel ettől a módosítástól értelmezhető, hanem csupán egy technikai jellegű, elszámolás-technikai problémát rendez a módosítás. Ezért nyilvánvaló, hogy új körülmény nincsen. Márpedig az, hogy ez a kérdés most bevétel vagy kiadás, azt az Alkotmánybíróság elbírálta. Én még egyszer mondom, hogy én hajlamos vagyok figyelembe venni, hogy valakinek ez az álláspontja eltér az Alkotmánybíróság viszonylagos nagy többséggel elfogadott szakmai álláspontjától. Ez azonban mindenkinek a magán szakmai véleménye, ez az OVB határozataiban szerintem nem ölthet és nem ölthetne testet. Ezért én javaslom a kérdés hitelesítését. Köszönöm.

Dr. Fazekas Marianna OVB tag

Ismét azzal kezdem, amint az előző kérdésnél is, hogy a korábban meghozott határozatunkhoz, illetve az Alkotmánybíróságnak a határozatot felülvizsgáló döntéséhez képest van-e olyan új körülmény, felhozható-e olyan új indok a kérdés megvizsgálása és az azóta bekövetkezett tényállásbeli vagy jogi helyzet változása következtében, amit nekünk vizsgálni kell.
Itt formálisan van egy körülmény, mert módosította a Parlament a 2007. évre vonatkozó költségvetési törvényt. Tehát azt gondolom, hogy amikor az Országos Választási Bizottság két héttel ezelőtt úgy döntött, hogy meg kívánja vizsgálni ennek a módosításnak a tartalmát, és ennek a hatását a költségvetésre, illetve összefüggését a feltett kérdéssel, ez egy fontos döntés volt, és az Országos Választási Bizottság szakmailag megalapozott döntését segítette elő. Valóban megkaptuk a pénzügyminiszter levelét. Én bevallom, hogy most háromszor egymás után elolvastam ezt a levelet, és szeretném, hogyha Vejkey úr megmutatná nekem azt a mondatot, ahol ez a szó szerepel, hogy ez egy technikai módosítás. Lehet, hogy én még mindig nem olvasom elég figyelmesen, de nem találom benne ezt a kitételt, vagy akkor nem ugyanazt a levelet olvassuk.

Dr. Vejkey Imre OVB tag

Valóban igaza van Mariannak, hogy ez nem a levél volt, ez egy riport volt. A riportban nyilatkozott úgy Veres János pénzügyminiszter úr, tehát nem írásban, hanem szóban nyilatkozott a tekintetben, hogy csupán technikai jellegű törvénymódosításról van szó. Szó szerint ezt nyilatkozta.

Dr. Fazekas Marianna OVB tag

Köszönöm szépen. Én szerettem volna hallani, mert itt a jegyzőkönyv számára az hangzott el, hogy a levél tartalmazza ezt a kitételt. Az egy következő kérdés, hogy vajon ez a törvénymódosítás ez tartalmi, vagy valóban elszámolás technikai kérdéseket rögzít. Többször figyelmesen végigolvasva a törvénymódosítást és a pénzügyminiszter levelét, az a szakmai meggyőződésem alakult ki, hogy itt a korábban, tehát a mi döntésünkkor fennálló jogi helyzetet ez a módosítás nem változtatta meg. Nem változtatta meg, mert nem változtatta meg az egészségbiztosítási törvénynek a 18/A §-át, illetve a 35/A §-át, ami már akkor benne volt az egészségbiztosítási törvényben. Tehát az, hogy a vizitdíj illetőleg a kórházi napidíj bevétel, az egészségbiztosítási alapból kifizetendő támogatás, amelyet az intézményekhez kell eljuttatni. Tehát az első kérdésre a saját vizsgálatom alapján a válasz az, hogy a korábbi jogi szabályozáshoz képest tartalmilag nincsen új helyzet.
A következő kérdés, amit valóban fel kell tenni, hogyha nincsen tartalmilag új helyezet, akkor vajon az Alkotmánybíróság határozata miben és mennyiben köt bennünket. Úgy látom, hogy Alkotmánybíróságnak a költségvetéssel, pontosabban Alkotmány 28/C § (5) bek. a) pontjával kapcsolatos értelmezési gyakorlata egy nagyon érdekes fejlődési folyamaton ment végig. Olyannyira, hogy az Alkotmánybíróság elnöke időnként már a saját értelmezését idézi az Alkotmány szövegeként, és nem az Alkotmány szövegét. Ugyanis az Alkotmány az arról szól, hogy a költségvetésről nem lehet népszavazást tartani. Az Alkotmánybíróság először az 51/2001-es határozatában mondta ki azt, hogy itt nem általában a valamennyi költségvetéssel kapcsolatos kérdést kell érteni ez alatt, hanem a költségvetési törvényt, tehát kifejezetten azt a törvényt, amely tartalmilag a költségvetést tartalmazza. Ez egy olyan értelmezés volt, ami valóban megpróbált értelmes határokat szabni a népszavazási kérdések és a költségvetés összefüggésében. Az Alkotmánybíróság azonban a jelen népszavazási kérdések felülvizsgálata során ezen értelmezésében továbbment. Először is kimondta azt, hogy a költségvetési törvény alatt ő a mindenkor hatályos, az adott pillanatban hatályos költségvetési törvényt érti. Majd a következő, az itt olvasott határozataiban azt is kimondta, hogy de egyébként a bevételi oldallal nem kell különösebben foglalkozni, vagy pontosan bevételt érintő kérdésekben népszavazási kezdeményezésre lehetőség van az Alkotmány szabályai alapján, de jövőbeni költségvetés kiadási oldalát nem érintheti a népszavazás. Én úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróságnak ez az érvelése, és ez a folyamata, ahogy ő eljutott az Alkotmány szövegétől a jövőbeni költségvetés kiadási oldaláig, az a költségvetési gazdálkodás szempontjából biztosan nem állja meg a helyét, és én azt is vitatnám, hogy az Alkotmány szempontjából helytálló-e. Mégpedig a következők alapján. Az államháztartási törvény nem a költségvetési törvényt, hanem a költségvetési törvény tartalmát, tehát a költségvetés fogalmát határozza meg, és azt mondja ki, hogy az államháztartás egyes alrendszerében a gazdálkodást éves költségvetés alapján kell folytatni. Az alrendszerek költségvetése olyan pénzügyi terv, illetve pénzügyi alap, amely az érvényességi idő alatt a feladat ellátásához teljesíthető jóváhagyott kiadásokat és a teljesítendő, tehát nem mindegy, a teljesítendő, azaz kötelezően beszedendő, várható bevételeket tartalmazza előirányzatként, illetőleg előirányzat teljesítésként. Az idő előrehaladt voltára nem idézném a pénzügyi jogi tankönyvnek a költségvetés fogalmára vonatkozó, teljesen egybevágó tartalmi érvelését. Én úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt fél évben lényegesen eltávolodott a maga korábbi alkotmány-értelmezéseitől költségvetési kérdésekben, és egy egészen furcsa, újfajta hatáskör megosztást és egy újfajta hatalommegosztási teóriát rögzített a Parlament és a népszavazás, tehát a közvetlen demokrácia gyakorlása szempontjából. Ha ugyanis elfogadom azt, amit az Alkotmánybíróság Bordás Vilmos által idézett mondataiban benne van, tehát hogy a vizitdíj kérdésében, ha kihúzzuk a vizitdíjat a törvényből, akkor nyilván a következő évi költségvetésbe sem bevételként, sem kiadásként nem kell betervezni. Ebből az az egyenes következtetés vonható le, hogy innentől kezdve a Parlamentnek egyetlen egy dologra van joga, hogy adót, vámot, vagy illetéket állapítson meg a jövőbeni költségvetés bevételi jogcímeként, hiszen ezek tételesen és szó szerint szerepelnek az Alkotmányban. Tehát ezekről biztosan nem lehet népszavazási kezdeményezést tartani. Ami nincs ebben benne, járulék, holnap azt fogja mondani valamelyik népszavazási kezdeményezés, hogy miért kell járulékot fizetni, hát legyen népszavazás arról, hogy nem kell nyugdíjjárulékot fizetni. Nincs benne az Alkotmányban. Majd a népszavazást követő költségvetési évtől nem kell járulékot fizetni. Tehát ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság értelmezése alapján az eddigi határokat felborítva a közvetlen demokrácia-gyakorlás javára rendezett át olyan hatásköri szabályokat, amelyeket más határozataiban egyébként tiszteletben szokott tartani. Tehát itt most sajnos ismét ugyanazzal a dilemmával állunk szemben, amit Poczkodi Balázs nagyon szépen levezetett az előbbi kérdés kapcsán. Szakmai szempontból számomra elfogadhatatlan az Alkotmánybíróság érvelése. Ugyanakkor saját szakmámat tisztelem annyira, hogy tudomásul veszem, hogy az Alkotmánybíróság döntése, mivel új érvet nem tudok felhozni, kötelező számomra. Tehát ugyanazt a megoldást javaslom, mert nem tudok mást, hogy a kérdést hitelesítse az Országos Választási Bizottság, de fejtse ki az Alkotmánybíróság határozatával kapcsolatos szakmai véleményét. Köszönöm szépen.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Köszönöm szépen Fazekas Mariann teljesen érhető és kerek okfejtését. Kérdezem, hogy kinek van hozzáfűzni valója? Több álláspont elhangzott. Szoboszlai György tagtársunké a szó.

Dr. Szoboszlai György OVB tag

Többen itt morgolódnak amiatt, hogy én veszem a bátorságot, hogy még egyszer hozzászóljak, de van a kérdés olyan súlyú, hogy még egy-két mondatot áldozzunk rá. Én nem állítottam azt, hogy a költségvetés 2007. évi módosítása az új helyzetet jelentene. Valóban itt a szerkezeten belüli változtatás önmagában nem értékelhető új helyzetnek. Új helyzet az, hogy vizsgáljuk magát azt, hogy kiadásnak tekinthető-e, mert korábban ezt nem vizsgáltuk. Nyilvánvalóan, miután az Alkotmánybíróságnak időközben született egy döntése, amely azt mondja ki a jövőre nézve költségvetési kiadásra nem írható ki népszavazás, ezt vizsgálnunk kell. Mariann szakmai érvelésével, levezetésével én tökéletesen egyetértek, de elmegy amellett a kérdés mellett, hogy új körülmény-e ez a körülmény? Nem az, hogy mi van az Alkotmánybíróság döntésében, hanem az, hogy van-e új körülmény? Egyébként a pénzügyminiszternek van egy, az utolsó mondata, ami figyelemreméltó, mert egyértelművé teszi, hogy a költségvetésen belül a vizitdíj az kiadási tétel. Azt mondja, hogy a kiadási oldalon céltartalomként kezeli a költségvetés maga. Nemcsak az egészségügyi törvény alapköltségvetése, hanem maga, a költségvetési törvény is. Tehát explicit módon benne van a levélben. Egyet értek azzal, hogy maga a levél az nem dönti el a kérdést, de az értelmezésnél figyelembe kell vennünk a szakmai álláspontot. Az itt egyértelműen megfogalmazódik. Nem az az új körülmény, hogy itt időközben a költségvetési törvény módosításra került. Az csak megerősíti azt a korábbi helyzetet, hogy kiadásként is kell értelmezni a vizitdíjat, hanem az, hogy ezt a vizsgálat körébe vonjuk, és vonhatjuk, mert erre jogunk van. Maga az Alkotmánybíróság fejti ki azt, hogy az Országos Választási Bizottság döntésének meghozatalánál korábban nem értékelt körülményt mérlegelhet, és ezt megtehetjük teljesen s megalapozott módon. Úgyhogy a Fazekas Mariann véleménye és az én véleményem között nincs tulajdonképpen különbség. Ott megyünk el egymás mellett, hogy ő ezt az érvet nem veszi figyelembe. Azt mondja, hogy nem kell vizsgálnunk azt, hogy ez kiadás-e vagy sem, mert az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy ez csak bevétel. Köszönöm szépen.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Egy dologra szeretnék reagálni, most még az új körülménytől függetlenül, a második érvre. Nevezetesen arra, hogy ez egy célcsoportosan elkülönített kiadási tételnek minősül a szakvéleményben. Én ezt teljesen osztom, és ilyen értelemben kiadás. Csakhogy ez a dolognak a járuléka, a vizitdíj visszatérítésére vonatkozik. Mert ha a vizitdíjat bevételnek veszem, és mint ilyen jogcím népszavazással támadható, akkor már nem kerül napirendre a járulék természete, az, hogy célcsoportos tartalékként visszatérítésre kerülhessenek a vizitdíjból összegek. Tehát a fő dolog sorsát osztja a járulék, ha bevételnek veszem a vizitdíjat, ahogy az AB határozatából ez elhangzott, akkor nem kerül sor a kiadáskénti célcsoportos tartalék, mint vizitdíj visszatérítési eszköznek a minősítésére. Tehát járulék jellegű probléma. Kétségtelen azonban, hogy ez így szakszerű megközelítés, csak azt gondolom, hogy a járulék kérdés osztja a fő dolog sorsát és nem fordítva. Azonban a vitának csak erre a pontjára szerettem volna reagálni.

Gondolkodik a Tisztelt testület, vagy szavazásra érettnek tekinti a kérdést? Elhangzottak az alapvető álláspontok.

Kérdezem akkor, hogy a vizitdíj II-re – már felesleges, hogy még egyszer felolvassam – vonatkozó népszavazási hitelesítési kérdéssel kapcsolatban az Országos Választási Bizottság tagjai közül ki van azon az állásponton, amelyet hát alapvetően Fazekas Mariann foglalt össze a legjobban, hogy hitelesíteni kell az Országos Választási Bizottságnak ezt a kérdést. Kérem, most az szavazzon, aki a hitelesítés mellett van! Megállapítom, hogy 7-en vagyunk mellette, ebből következik, hogy 3 ellene. Határozatként rögzítem, hogy 7:3 arányban az Országos Választási Bizottság a hitelesítés mellett foglalt állást.
Az előbb követett módszer szerint, és a most elhangzott érvelések szerint is szükséges lehet, hogy az Országos Választási Bizottság azt a szakmai álláspontot, amelyik a költségvetés-fogalommal kapcsolatban az alapvető álláspontját szeretné rögzíteni, nevezetesen, ha egyszerűen összefoglalhatom: a költségvetés fogalom analitikus felbontásával nem kell teljes mértékben egyetérteni szakmailag, hanem a költségvetés fogalomnak a bevétel, kiadás és az egyenlegre vonatkozó egységes természetét, mint három mozzanat egységét felfogva, az álláspontunkat indokoltnak tűnik kifejteni. De először csak azt a kérdést tenném fel, először csak azt a kérdést kell eldöntenünk, hogy ki az, aki a hitelesítő határozat indoklásában az Országos Választási Bizottság szakmai fenntartásait és levezetésének elveit rögzíteni kívánja? Szavazzon, aki e mellett van. 5-en vannak mellette, 5-en ellene vannak, tehát döntetlen a helyzet. Kérdezem azt, van-e még valakinek hozzáfűznivalója? Szoboszlai György tagtársunk jelentkezik, ugyanis szavazategyenlőséget a törvény nem ismer, tehát folytatni kell a vitát.

Dr. Szoboszlai György OVB tag

Meg szeretném magyarázni, hogy én miért nem szavaztam meg ezt az indítványt. Úgy gondolom, hogy az egyetemi képzési hozzájárulásnál eléggé sarkosan, eléggé egyértelműen kifejezésre juttatjuk az álláspontunkat. Ennél a kérdésnél én elegendőnek tartom azt megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróság határozatában a vizitdíjat költségvetési bevételnek minősítette és ezért az Országos Választási Bizottság a kérdést hitelesíti. Az égvilágon többet én erről nem is beszélnék. Magunk között is szakmai vita van ugyanis. Tehát, ha az a kérdés itt fel sem merül, hogy új momentum-e az, hogy ezt kiadásként értékelhetjük-e vagy sem, akkor legalább magunk között ebbe ne menjük bele. A többségi határozat megszületett. Én nem fogom támogatni azt az indoklást, ami nem veszi figyelembe a szakmai érveinket az új kérdés jellegét illetően. Köszönöm szépen.

Dr. Halmai Gábor OVB elnökhelyettes

Azt hittem, hogy egyértelmű az álláspontom az előző szavazás kapcsán. Nekem az az álláspontom, hogy az, aki ellene szavazott egy döntésnek, az az indokolásról nem szavaz. Én ezért nem vettem részt a szavazásban. Tehát én nem szavaztam nemmel, én nem vettem részt a szavazásban. Ha én a hitelesítés ellen szavazok, akkor milyen alapon szavazom meg azt az indoklást, ami a hitelesítésre vonatkozó indoklás. Én nem tudom, hogy Szoboszlai tagtársam milyen alapon szavazott, én biztos, hogy nem vettem részt a szavazásban, és nem is fogok részt venni, mert azt gondolom, hogy értelemszerűen az indoklás tartalmáról csak azoknak van joguk szavazni, akik a rendelkező rész szerinti többségi álláspontot képviselték.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Igen, ebben az esetben másként kell minősítenem a szavazást, de megadom a szót Szoboszlai Györgynek, majd Bordás Vilmosnak.

Dr. Szoboszlai György OVB tag

Mondhatnám azt a formális érvet, hogy nem tehetjük meg azt, hogyha jelen vagyunk, hogy nem veszünk részt a szavazásban, mert kétféleképpen kell szavaznunk, vagy igennel vagy nemmel. Tartózkodásra nincs lehetőség. Az, hogy nem szavazok, az azt jelenti, hogy tartózkodok, de ezt kizárja az eljárási törvény. Minden egyes kérdésről szerintem kinyilváníthatjuk a véleményünket. Akkor is támogathatok én egy indoklásban megnyilvánuló érvelést, hogyha magával a döntéssel nem értek egyet. Végül is a döntést mindenki aláírja, úgymond képletesen a jegyzőkönyvet. Nyilvánvaló hogy nem szerepel az aláírásunk a Magyar Közlönyben minden egyes kérdésnél. Tehát én úgy gondolom, hogy ezeknél a tartalmi problémáknál, hogy mit tartalmaz az indokolás, attól függetlenül, hogy kisebbségben maradtam, a véleményemet elmondhatom, és az indoklás szövegezésében részt is vehetek. Mindig ez volt az OVB gyakorlata, hogy akkor is beleszólhattam az indoklás szövegezésébe, hogyha magával a tartalmi döntéssel nem értettem egyet. Hiszen itt arról van szó, ha jól értelmezzük, hogy megszavazunk valamit, amivel szakmailag nem értünk egyet. És innentől kezdve már csak arról van szó, hogy ha nem értünk egyet, hogyan fogalmazzuk meg. Milyen terjedelemben, milyen érvekkel, milyen argumentációval és ebben igen, részt kívánok venni. Mert a szakmai álláspontom tükröződik ebben. A vizitdíjnál azért nem akarok ebben részt venni, mert a véleményem egyértelműen ellentétes azzal, ami itt elhangzott. Nevezetesen én úgy gondolom, hogy itt komolyan van egy új körülmény. És ez egy nagyon komolyan figyelembe veendő körülmény, tehát a szakmai álláspontom is eltér attól, amit itt a többség képviselt, illetve a Fazekas Mariann, Szigeti Péter – a többiek nem nyilvánultak ebben a dologban – itt előadott. Tehát itt az előbbi kérdésnél, az egyetemi tandíjnál szakmai érveink is teljesen azonosak. Abszolút osztjuk egymás szakmai véleményét. Itt, a vizitdíjnál pedig nem azonosak. Itt nem osztom azt a véleményt, amit Mariann és Szigeti Péter elmondott. Ezért nem kívánok részt venni magában az indoklás megszövegezésében. Köszönöm.

Dr. Bordás Vilmos OVB tag

Röviden Elnök úr arra szeretnék utalni, hogy már az előző, hasonló kérésfeltevés sem volt egyértelmű. Ez most inkább egyértelmű volt, de a dolog képtelenségét nem az mutatja, hogy a múltkor sem értette szerintem mindenki, hogy mire szavaz. Most még ugye a Gábor is ezzel kapcsolatosan kifejtette a véleményét. Meglehetősen képtelen az egész helyzet. Egyébként mivel a dolognak ez a része, amiről most beszélünk, a normál határozatnak egyébként sem része, ezért szerintem semmiféle vitát ez ügyben nem kell továbbfolytatni. Természetesen, ha a Tisztelt bizottság akarja, akkor szavazhatunk még egy körben erről a kérdésről, vagy szavazhattok, és akkor elfogadható az indoklás. De még egyszer mondom, hogy szerintem a határozatunk jogszerűsége eleve megkérdőjeleződik azáltal, hogyha annak az érdemi részével ellentétes szakmai véleményt fejtünk ki a határozatunkban. Az a javaslatom, mindenki tegye meg más fórumon és ne a határozatunkban. Köszönöm szépen.

Dr. Fazekas Marianna OVB tag

Elnézést, hogy én visszatérek a határozat érdemi kérdésére és az indokolására. Megpróbálom 3 mondatban összefoglalni még egyszer az álláspontomat. Én azért nem értek egyet Szoboszlai Györggyel, az általa kifejtett indokolással, mert ugyanazt a súlyos hibát tartalmazza, mint az Alkotmánybíróság határozata. Ugyanúgy szétválasztja egymástól a bevételi és a kiadási költségvetési oldalt, és az Alkotmánybíróság hibás, szakmailag hibás értelmezéséből kiindulva próbál meg egy új érvet felhozni. Én azt gondolom, hogy a bevételi és a kiadási oldalnak egy ilyen típusú szétválasztása, számomra ez a típusú kérdés, ez a megközelítés nem fogadható el szakmailag, mert hogyha komolyan veszem azt, amit a költségvetés fogalmáról az előbb elmondtam, ezt én csak bevételek és kiadások összessége, és egymáshoz való viszonyaként tudom értelmezni. Egyébként a vizitdíj esetében az Alkotmánybíróság rámutatott, hogyha nincs vizitdíj, tehát törlik a jogintézményt, akkor sem nem bevétel, sem nem kiadás. Ugyanis a vizitdíj, az nem olyan bevétele a költségvetésnek, valóban nem olyan típusú, mint valamely adó vagy vám, vagy illeték, hanem egy meghatározott szolgáltatásért járó, tehát a bevétel egyben jogcímet is keletkeztet a kiadásra. Tehát csak arra lehet költeni. Ezért kapcsolódik ilyen módon itt össze a bevétel és a kiadás. A költségvetés számos egyéb tételénél ilyen típusú összefüggést nem tudunk felmutatni, ezért értelmetlen a bevétel és a kiadás szétválasztása. Köszönöm szépen.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Számomra világossá vált, hogy a korábbi jogi álláspont következetes képviselete azt teszi szükségessé, hogy szerepeljen az indoklásban az a körülmény, hogy milyen szakmai fenntartása van a hitelesítés ellenére az Országos Választási Bizottságnak. Noha az Országos Választási Bizottság soha törvényes határidőt nem mulasztott, soha törvényt nem szegett meg, nem kívánja megszegni az Ab. tv. 27. § (2) bekezdését sem, amely szerint az Alkotmánybíróság határozata az kötelezi a jogi élet összes szereplőjét. A helyzet az, hogy az Országos Választási Bizottság nem kötelezi az Alkotmánybíróságot, az Alkotmánybíróság kötelezi az Országos Választási Bizottságot. Következésképp két fordulóban fokozatosan fogytak el azok az indokok (kormányprogram; költségvetés; burkolt alkotmány módosítás), amivel az Országos Választási Bizottság tagjainak zöme, a parlamentáris kormányforma alkotmányos szerkezetét figyelembe véve vizsgálta az egyes textusokat, és nem a rendszertantól teljesen függetlenítve és önálló életet élő szövegekként kezelve azokat, döntött, vagy határozott. Tehát én azt gondolom, hogy nagyon is indokolt a Fazekas Mariann féle, szakmailag megalapozott álláspont fenntartása, és nem célszerű egy olyan paradigmaváltás, aminek egyébként – ha szabad a saját véleményemet mondanom – nem sok hozadéka lenne. Ezért azt gondolom, hogy újra fel kell tennem szavazásra a kérdést, hogy ki az, aki az Országos Választási Bizottság tagjai közül a szakmai fenntartás indokait a hitelesítő határozatban elő kívánja adni, kérem most azok tegyék fel a kezüket. 5-en vagyunk. Megállapítom, hogy 4-en vannak ellene. Következésképpen az indoklás 5:4 arányban támogatást kapott. Ezt állapítom meg határozatként.
Kérdezem azt, hogy elfogadható-e, hogy a Fazekas Mariann által előadottakat vegyük bele az indoklásba, vagy van valakinek ehhez hozzáfűznivalója, abból kivennivalója. Azt gondolom, hogy kerek, egész, jogászilag szép érvelést hallottunk. Úgy gondolom, hogy akik támogatják, azok ezt támogatták. Nincs ellenvélemény? Köszönöm szépen, akkor lezártuk. Fazekas Marianné a szó.

Dr. Fazekas Marianna OVB tag

Bocsánat Elnök úr, de még egy kérdést azt hiszem fel kellene tenni, mert itt mindenki azzal kezdte a mondandóját, aki egyáltalán érintette a kérdést, hogy az előző vitában, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértéssel kapcsolatos kérdést nem szeretné még egyszer hosszan fejtegetni, de fenntartja a korábbi álláspontját. Miután a korábbi határozatunkban ez szerepelt, és javaslom, hogy ennek is legyen része.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Kiegészítő indítvány hangzott el Fazekas Mariann részéről. Ki az, aki a kiegészítő indítványt támogatja, hogy az indoklás erre a körülményre is a mulasztásos alkotmányellenesség körülményre térjen ki, kérem tegye fel a kezét! Megállapítom, hogy ez 6 támogatást kapott 3 ellenében, tehát ez is szerepelni fog akkor a határozat indoklásában. Köszönöm szépen. Vizitdíj II-vel, ami az egyik legnehezebb kérdés volt ezzel végeztünk, ezt a vitát lezárhatom.

Tisztelt Országos Választási Bizottság! Rátérünk a napidíj kérdésre.

Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?

Tisztelettel emlékeztetem az Országos Választási Bizottságot, hogy mind az Országos Választási Bizottság, mind az Alkotmánybíróság gyakorlatában a napidíj jogi sorsa osztozott a vizitdíj II. elbírálásában, ennek fényében kérdezem, hogy van-e valakinek hozzáfűznivalója, van-e olyan aspektusa a kérdésnek, amely befolyásolhatja annak jogi megítélését, elbírálását?
Ha nincs, csak szavazásra kell, hogy sor kerüljön, mert az általam előadottakkal egyetért az Országos Választási Bizottság. Ezek után feltehetem a kérdést a hitelesítésre vonatkozóan.
Igen? Köszönöm szépen, támogatást kaptam.
Kérdezem azt a tisztelt Országos Választási Bizottságtól, hogy ki az, aki az elhangzott kórházi napidíj kérdésnek a hitelesítése mellett van? Kérem tegye fel a kezét!
7:3 arányban hozta meg az Országos Választási Bizottság a napidíj hitelesíthetőségéről szóló határozatot.
Kérdezem, hogy az indoklással kapcsolatban, ugyanaz a helyzet, és elfogadható-e, mert akkor egy megerősítő szavazást kérek csak, vagy jóváhagyást.
Szavazzunk erről is. Ki az, aki az indoklás szerepeltetése mellett van? Kérem szavazzon! Megállapítom, hogy 5-ön vannak mellette, 4-en ellene.
Ki az, aki a költségvetést érintő szakmai kérdésen túlmenően a mulasztásos alkotmányellenességben meglévő körülménynek az indoklásban való feltüntetetését, beleszövegezését kéri? Kérem, aki emellett van szavazzon! Megállapítom, hogy emellett 6-an voltunk és 3-an ellene. Tehát az előzőhez hasonló arányban 6:3 arányban történt döntés arról, hogy az indokolást elfogadjuk.

Tisztelt Országos Választási Bizottság!
Lenne egy javaslatom arra vonatkozóan, hogy az Országos Választási Bizottság a három népszavazási kérdést, amely ma az asztalán volt elbírálta, és hitelesítette, ugyanakkor pedig több olyan körülmény vetődött fel az elmúlt időszakban, ami a mai ülésen is szóba került, és tekintettel arra, hogy az Országos Választási Bizottság szakmai álláspontja a határozatokból derül ki, ezek a határozatok azonban jogi szakmunkát jelentenek, azt gondolom, hogy van 3 olyan körülmény, amelyre az Országos Választási Bizottságnak célszerű lenne egy kommünikében reagálnia. Ez pedig azt a célt szolgálná, hogy a közvélemény és a sajtó értesülhessen, egy rövidebb, népszerűbb, kommunikálhatóbb formában arról, hogy miért és hogyan döntött az Országos Választási Bizottság. Egész pontosan 3 kérdésre terjedne ki az általam javasolt szöveg.
Egyrészt a felülvizsgálattal kapcsolatban kellene leszögezni álláspontunkat. Másrészt az Országos Választási Bizottság lejáratásával kapcsolatos erőfeszítések visszautasítására terjedne ki. Harmadrészt pedig megindokolná azt a szakmai álláspont különbséget, amelyik az Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság jogértelmezése között áll fenn. Erre vonatkozóan szeretnék egy érthető, közérthető, a magyar társadalom előtt magyarázó értékkel bíró és a sajtó által is befogadható, fogyasztható szöveget előterjeszteni. Szeretném megkérdezni az Országos Választási Bizottság tagjait, hogy mi erről az elgondolásról a véleményük? Támogatják-e ezt a törekvést, hogy egy sajtókommünikét adjunk ki egy hosszú döntési folyamat után? Kétségtelen, erre minket semmi nem kötelez, hiszen az országgyűlési választások és az önkormányzati választások után a Parlamentnek beszámolunk a munkánkról, ilyen jogszabályi kötelezettségünk most nincs. Hangsúlyozom, hogy ez kifejezetten a közvélemény tájékoztatását szolgálná és nem jogszabályi alapon levezethető kötelezettség teljesítése a célja.

Dr. Bordás Vilmos OVB tag

Nekem az a véleményem, hogy elég érzékeny kérdésről van szó. Abban az esetben, ha tudnánk egy olyan szöveget elfogadni, amit mindenki magáénak tud, magáévá tud tenni, akkor én ezzel akár elvileg egyet is érthetnék, de ezt erősen kétlem, hogy ilyet fogunk tudni hozni.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Bordás Vilmos szövegfüggővé tette a dolgot.

Dr. Fazekas Marianna OVB tag

Én a műfajt mindenféleképpen támogatom, hiszen itt az elfogadott határozatok, különösen az indokolásokban olyan szakmai kérdéseket tárgyalnak, ami nyilván az újságban nem tud megjelenni ilyen terjedelemben, és nem is feltétlenül a napi sajtóban való közzétételre szolgál.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy az Országos Választási Bizottság ülése bár nyilvános, de a döntéseink miértjére nem feltétlenül jut kellő idő, és kellő energia, hogy ezt megfelelő módon tudjuk közzétenni. Tehát én a műfajjal mindenféleképpen egyetértek. Köszönöm szépen.

Dr. Poczkodi Balázs OVB tag

Annyiban szeretném ezt kiegészíteni, hogy az Országos Választási Bizottság gyakorlatában eddig is jó pár példa volt sajtó útján közreadott közlemények kiadására. Az Országos Választási Bizottság mindazokban az ügyekben, ahol a közvélemény támogatását, illetve tájékoztatását kiemelten fontosnak érezte, illetve valamilyen olyan körülményre, ami a normál jogorvoslati rendben meghozott határozatokon túlmenő figyelmet követelt, szükségesnek látta felhívni a közvélemény figyelmét. A közlemények eszközével korábbi gyakorlatában is élt. Én is ahhoz csatlakoznék, amit Bordás Vilmos úr felvetett: lássunk egy szövegtervezetet. Köszönöm.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Köszönöm szépen. Sokat nem kell rá várni, mert fénymásolják.

Dr. Halmai Gábor OVB elnökhelyettes

Én őszintén szólva szoros kivételként tudom ezt a közleményt elfogadni. Természetszerűen most a műfajról beszélek, a szövegről nem, azt majd látni kell. Én azt gondolom, hogy egy közjogi testület, mint az Országos Választási Bizottság vagy az Alkotmánybíróság a döntéseivel mondjon véleményt. Én helyesnek tartottam volna, ha az Alkotmánybíróság is ezt a gyakorlatot folytatja. Sajnálatos, hogy ebben az ügyben ezt a gyakorlatot megszegték, és sajtótájékoztatón olyanok is elhangzottak, amelyek az írott szövegben nem szerepelnek.
Ezért nem reakcióként, hanem egyfajta, a közvélemény számára is magyarázó szövegként el tudom fogadni a közlemény műfaját, de semmiképpen nem azt, hogy mi a döntésünkből kibeszéljünk. Azt, hogy mi a döntésünket elkezdjük magyarázni, pláne, hogy olyanokat mondjunk, ami egyébként a döntésnek nem része, ahogy az sajnos az Alkotmánybíróság sajtótájékoztatóin elhangzott, hogy minket kötelez, ami ugye ebben a formában nem szerepelt szerencsére a határozatban. Tehát ha mi a közvéleménynek meg akarjuk magyarázni, hogy ez a majdnem 3 órás vita, ami valóban egy szakmai vita volt, és azt gondolom, hogy egy színvonalas vita volt, én örülök, hogy részese lehettem, és amit biztos, hogy a közvélemény egy része bikkfanyelven folytatott beszélgetésnek fog értékelni. Tehát aki elolvassa a mi döntésünknek az indoklását, pláne ha előveszi a jegyzőkönyvet, ami azért hozzáférhető, nem biztos, hogy érteni fogja azokat az összefüggéseket, amiket egy ilyen közlemény megmagyaráz. Tehát ha ez ezt magyarázza, akkor én ezzel egyetértek. Ha megpróbálja az érdemi döntést magyarázni, azzal nem értek egyet. Köszönöm.

Dr. Szigeti Péter OVB elnök

Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Azt gondolom, hogy most egy kis csönd kell, amíg mindenki elolvassa, hiszen közben kiosztottuk az általam készített tervezetet.

Dr. Poczkodi Balázs OVB tag

A 3. pont utolsó mondatán változtatnék. Elmondanám azt a mondatot, amit én gondolok: Ugyanakkor kijelenti, hogy nem szakmai meggyőződése, hanem kizárólag a törvényesség és az alkotmányos rend mindenek felett való tisztelete miatt vette tudomásul az Alkotmánybíróság jogértelmezéseit. Köszönöm.

Dr. Szigeti Péter OVB elnöke

Volt két módosító indítvány. Egy szócsere: a megkérdőjelezi helyett elvitatja. És a Poczkodi Balázs utolsó mondatra vonatkozó korrekciója.

Dr. Bordás Vilmos OVB tag

Én a magam részéről ezt a tervezetet nem óhajtom elfogadni. Megmondom őszintén, hogy többek között azért nem, mert időnként én is úgy éreztem, hogy a kérdésekkel összefüggésben a választási bizottság minthogyha keresztes hadjáratot folytatott volna, és nem komoly szakmai érvek alapján döntöttünk volna esetenként. Természetesen lehet ezzel egyet nem érteni, de éppen ezért nem vagyok hajlandó egy ilyet megszavazni. És azzal sem értek egyet, hogy ezt többségi szavazással, egy ilyen kommüniké elfogadásra kerüljön. Köszönöm szépen.

Dr. Szigeti Péter OVB elnöke

Köszönöm, egy ellenvélemény is elhangzott. Van-e még valakinek hozzáfűznivalója? Ha nem, akkor felteszem a kérdést, hogy ki az aki, aki Országos Választási Bizottság kommünikéjeként elfogadja ezt a szöveget, amelyet megvitattunk? Kérem, aki támogatja az emelje fel a kezét! Megállapítom, hogy 7-en támogatták a kommüniké kiadását és 3-an voltak ellene, így az határozati rangra emelkedett. A sajtó képviselői nemsokára kapnak egy példányt, ez néhány percet igényel mindössze, erre csak felhívom a figyelmet.
Sajtóközlemény. Kommünikét mondtam én is, természetesen nem másról van szó.