Wittner Mária
(1937)
Budapesten született, apját nem ismerte, anyja dajkaságba adta. Kétévesen
karmelita zárdába került. 1948-ban ismerte meg anyját, aki rövid idő múlva
állami gondozásba adta. Gimnáziumi tanulmányait félbehagyva gyors- és gépíróként
helyezkedett el Szolnokon, majd a Kunhegyesi Járási Tanácson. 1955-ben fia
született, fél évvel ezután Budapestre költözött. Alkalmi munkákból élt.
1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, a Rádió ostroma során csatlakozott
a felkelőkhöz. Október 24-én a Corvin közben megismerkedett Havrila Béláné
Sticker Katalinnal, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában
segítettek. Később a Vajdahunyad utcai csoport tagja, társaival 30-án a
fegyverszerzés céljából elfoglalta a X. kerületi rendőrkapitányság épületét. A
november 4-ei szovjet invázió során az Üllői úton aknarepeszektől megsebesült, a
Péterfy Sándor Utcai Kórházban ápolták. November 9-én megpróbálta elhagyni az
országot, de letartóztatták. A kihallgatás után elengedték, újból disszidált,
néhány hetet Ausztriában töltött. Hazajövetele után segédmunkásként dolgozott.
1957. július 16-án letartóztatták, 1958. július 23-án halálra ítélték. Ítéletét
másodfokon 1959. február 24-én életfogytig tartó szabadságvesztésre
változtatták. 1970. március 25-én szabadult.
Először varrodában, majd takarítónőként dolgozott. 1980-tól rokkantnyugdíjas. A
rendszerváltozás óta aktívan részt vesz több ötvenhatos veteránszervezet
munkájában.
Kitüntetése: a Magyar Köztársaság Nagykeresztje (1991)