A
Magyar Köztársaság Alkotmánya kimondja, hogy a Magyar Köztársaság
független, demokratikus jogállam, amelyben minden hatalom a népé,
mely a népszuverenitást választott képviselői útján,
valamint közvetlenül gyakorolja.
Az
Alkotmány rendelkezik az országgyűlési választások időpontjáról
is: az országgyűlési képviselők általános választását az
előző országgyűlés megválasztását követő negyedik év április
vagy május hónapjában kell megtartani. A választás konkrét
időpontját a köztársasági elnök tűzi ki.
Az
1989-ben megalkotott, az országgyűlési képviselők választásáról
szóló törvény kétfordulós, vegyes választási rendszert
honosított meg Magyarországon, mely ötvözi az egyéni választókerületi
és listás rendszer elemeit.
A
magyar Országgyűlés 386 képviselőből áll, akik közül 176
egyéni választókerületben, 152 területi listán, 58 pedig
országos listán kerül megválasztásra.
Ennek megfelelően a magyar választási
rendszer a következőképpen épül fel:
-
176 egyéni választókerület: az ország
területe 176 egyéni választókerületre oszlik, minden választókerületből
egy képviselő kerül a parlamentbe.
-
20 területi választókerület: a törvény
20 területi választókerületet intézményesít, amely a 19
megye és a főváros területét fedi le. Ezekben a választókerületekben
listás választás van. A listákról maximum 152 mandátumot
osztanak ki.
-
Országos (kompenzációs) lista: E listáról
minimum 58 mandátum a pártok mandátumot nem szerzett egyéni
jelöltjeire leadott szavazatok, illetve területi listáira
leadott, de mandátumot szintén nem eredményező szavazatok (a
kettő együtt: töredékszavazatok) arányában kerül kiosztásra.
A magyar állampolgárok az országgyűlési választáson
két szavazattal rendelkeznek. Egyik szavazatukat egyéni választókerületi
jelöltre, a másikat területi listára adhatják le. Az országos
listára szavazni nem lehet.
A választási rendszer fontos eleme a mandátumszerzési küszöb,
melynek lényege, hogy a területi és országos listáról csak
azon pártok kapnak mandátumot, amelyek megszerezték a területi
listákra országosan leadott érvényes szavazatok több, mint
5%-át.
Jelentős szűrő szerepet lát el a jelölési
rendszer is, mely lehetővé teszi, hogy csak a valóban jelentős
társadalmi támogatottsággal rendelkező politikai erők
jussanak a parlamentbe.
A jelölés
1.
Az egyéni választókerületben mind a független
jelöltnek, mind a pártjelöltnek a jelöltként való induláshoz
750 érvényes ajánlószelvényt kell összegyűjteni.
2.
Az a párt, amely a területi választókerületben
lévő egyéni választókerületek egynegyedében, de legalább két
egyéni választókerületben jelöltet tudott állítani, területi
listát indíthat.
3.
Az a párt, amely hét területi választókerületben
területi listát állított, országos lista indítására
jogosult.
A mandátumkiosztás rendszere
Az egyéni választókerületek az abszolút
többségi elvre épülnek, mely szerint az a jelölt lesz képviselő,
aki a választókerületben megszerezte a választópolgárok
szavazatainak több mint felét. Amennyiben a választókerületben
nem volt ilyen jelölt, második fordulót kell tartani. A második
fordulóban a törvény nem követeli meg az abszolút többséget,
a mandátumot így az a jelölt szerzi meg, aki a legtöbb
szavazatot kapja.
A területi választókerületben a pártok
listáinak jelöltjei a leadott szavazatok arányában, a szavazólapon
szereplő sorrendben (kötött lista) jutnak mandátumhoz. A mandátumkiosztás
a Hagenbach-Bischoff módszerrel történik, azonban nem szerezhet
mandátumot az a lista, amely a valamennyi pártlistára leadott,
országosan összesített érvényes szavazatoknak több mint 5%-át
nem érte el.
Az országos listán (kompenzációs listán)
a pártok a töredékszavazataik arányában jutnak mandátumhoz.
Töredékszavazatnak minősül: az egyéni választókerületekben
az olyan jelöltekre leadott szavazatok, amelyekkel a választás
egyik fordulójában sem szereztek mandátumot, valamint a területi
választókerületben –a választás érvényes fordulójában–
leadott olyan szavazatok, amelyek mandátum megszerzéséhez nem
voltak elegendőek, illetőleg amelyek a mandátum megszerzéséhez
felhasznált szavazatszámot meghaladták. A mandátumkiosztás
d’Hondt módszerrel történik, azonban az országos listán sem
szerezhet mandátumot az a párt, amely az 5%-os parlamenti küszöböt
nem érte el.
Az
országgyűlési képviselőválasztás eredménye 1998-ban
Pártok
|
Egyéni
választó-
kerületben
|
Területi
listán |
Országos
listán |
Összesen |
Parlamenti
mandátumok
aránya
|
Fidesz
MDF
|
50
|
|
|
50
|
12,95%
|
Fidesz
|
55
|
48
|
10
|
113
|
29,27%
|
FÜGGETLEN
KISGAZDAPÁRT
|
12
|
22
|
14
|
48
|
12,44%
|
MAGYAR IGAZSÁG ÉS
ÉLET PÁRTJA
|
|
3
|
11
|
14
|
3,63%
|
MAGYAR SZOCIALISTA
PÁRT
|
54
|
50
|
30
|
134
|
34,72%
|
MDF
|
2
|
|
|
2
|
0,52%
|
SZDSZ
|
2
|
5
|
17
|
24
|
6,22%
|
Független
|
1
|
|
|
1
|
0,25%
|
Összesen
|
176
|
128
|
82
|
386
|
100,00%
|
A
parlamenti mandátumok megoszlása az 1998-as országgyűlési választások
eredményeként
Az országgyűlési
képviselők száma : 386
Az országgyűlési
képviselőválasztások I. és II. fordulójának részvételi
adatai
1994. és 1998.
|