A párt képviselőjelöltjei megsértették a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 3. § c) pontját, amely szerint a választási eljárás alapelve az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között. A cselekmény ugyancsak ellentétes a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 4. § (2) bekezdésében foglaltakkal, melynek értelmében a párt költségvetési szervtől vagyoni hozzájárulást nem fogadhat el.

A párt megyei képviselőjelöltje cselekményével megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 3. § c) pontját, a Ve. 43. § (2) bekezdését, valamint a pártok működéséről szóló 1989. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Pt.) 4. § (2) bekezdését.

Az Országos Választási Bizottság megállapította, hogy a panaszt benyújtó a Ve. 77. § (1) bekezdése értelmében érintett állampolgár. A képviselőjelölt által közzétett levél, amelyben a címzetteket parlamenti irodájában megrendezésre kerülő összejövetelre invitálta, megsértette a Ve. 3 § c) pontját, amely szerint a választási eljárás alapelve az esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között. A cselekmény ugyancsak sértette a Ve. 43 § (2) bekezdését, amely szerint állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületben választási kampányt folytatni tilos. A cselekmény sértette továbbá a Pt. 4. § (2) bekezdését, mely szerint a párt költségvetési szervtől vagyoni hozzájárulást nem fogadhat el.

A panasz a beadványban sérelmezett írás megjelenését követő, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) 78. § (1) bekezdésében meghatározott, jogorvoslat benyújtásra nyitva álló – három napos – határidőn túl érkezett. A Ve. 4. § (3) bekezdése kimondja, hogy az e törvényben meghatározott határidők jogvesztők, ezért az Országos Választási Bizottság eljárási okból, elkésettség címén utasította el a panaszt.

A közvélemény-kutató cég elektronikus úton, az Internet-világhálózaton 1998. május 4-én, az 1998. május 10-re kitűzött országgyűlési képviselő-választással kapcsolatos közvélemény-kutatási eredményét tette közzé. Ezzel a cselekményével megsértette A Ve. 8. § (1) bekezdését, melynek értelmében a szavazást megelőző nyolcadik naptól a szavazás befejezéséig a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét nem szabad nyilvánosságra hozni. A cég ugyancsak megsértette a Ve. 3. § d) pontját, amely szerint a választási eljárás alapelve a választásban érintett résztvevők által tanúsított jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás.

Az előterjesztésben sérelmezett plakátok a fent írt időben és módon kihelyezésre kerültek. Ez a cselekmény sértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) 3. § a) pontját, mely szerint a választási eljárás alapelve a választás tisztaságának megóvása. A cselekmény ugyancsak sértette a Ve. 3. § d) pontját, mely szerint a választási eljárás alapelve a választásban érintett résztvevők által tanúsított jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás.

A Magyar Televízió Rt. és a választáson indulni kívánó 13 párt 1998. április 22-én megállapodást kötött, melynek értelmében azok a pártok jelenhettek meg a televízió műsoraiban május 10-24 között, melyek legalább 5%-ot értek el az első fordulóban, vagy 15 jelöltjük vett részt a második fordulóban. A megállapodásról Emlékeztető készült. Az Országos Választási Bizottság megállapította, hogy a panaszt előterjesztő párt képviselőjének érvelése megalapozott volt. A Magyar Televízió eltért a pártok és az általa kötött megállapodástól, ezáltal megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 3. § c) pontját, mely szerint a választási eljárás alapelve az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között.

A napilap 1998. május 16-án megjelent számában az 1998. évi országgyűlési képviselő választással kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét tette közzé.

A Ve. 8. § (1) bekezdése értelmében a szavazást megelőző nyolcadik naptól a szavazás befejezéséig a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét nem szabad nyilvánosságra hozni. A napilap cselekményével megsértette a Ve. 8. § (1) bekezdésében foglalt tilalmat, továbbá a Ve. 3. § d) pontját, mely szerint a választási eljárás alapelve a választásban érintett résztvevők által tanúsított jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás.

A napilap az Országos Választási Bizottság 42/1998. (V.16.) határozata ellen a Legfelsőbb Bírósághoz kifogást nyújtott be.

A napilap törvényes képviselője kifogásában előadta, hogy az 1998. május 16-i számban megjelent cikk – egyik közvélemény-kutató cég közreműködésével – tájékoztatta az olvasókat a második választási forduló prognosztizált mandátumszámításairól. Álláspontjuk szerint a mandátumszámítás nem minősült közvélemény-kutatási eredmény nyilvánosságra hozatalának. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) csak új közvélemény-kutatási adatok közzé téte-lét tiltja, a választásokat megelőző nyolc napon belül A választási adatok és a már nyilvánosságot látott közvélemény-kutatási adatok felhasználását jogszabály nem tiltja.

Az Országos Választási Bizottság határozatában helyesen állapította meg, hogy a közzétett mandátumszámításban közvélemény-kutatási adatok is nyilvánosságra kerültek. A Ve. 8. § (1) bekezdése bármely közvélemény-kutatás nyilvánosságra hozatalát megtiltja, akkor is, ha az a mandátumszámítás – előrejelzés – keretében jelenik meg.

Helyesen hivatkozott az Országos Választási Bizottság a Ve. 3. § d) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvére is, mivel a Ve. 8. §-ban előírt kogens rendelkezés jogértelmezéssel, a véleménynyilvánítás szabadságára való hivatkozással sem kerülhető meg céljaival ellentétesen.

A Ve. 8. § (1) bekezdése értelmében a szavazást megelőző nyolcadik naptól a szavazás befejezéséig a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét nem szabad nyilvánosságra hozni. A közvélemény-kutató cég 1998. május 22-én elektronikus úton, az Internet-világhálózaton két pártvezető vitájáról, az 1998. május 24-re kitűzött országgyűlési képviselő-választással kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét tette közzé. A cég ezzel a cselekményével megsértette a Ve. 8. § (1) bekezdésében foglalt tilalmat, továbbá a Ve. 3. § d) pontját, mely szerint a választási eljárás alapelve a választásban érintett résztvevők által tanúsított jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás.

A közvélemény-kutató cég az Országos Választási Bizottság 43/1998. (V.22.) határozata ellen a Legfelsőbb Bírósághoz kifogást nyújtott be.

A Ve. 78. § (1) bekezdése szerint a panaszt és kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett tevékenységtől, illetőleg döntés meghozatalától számított három napon belül megérkezzen. A Ve. 78. § (2) bekezdés szerint a kifogásnak tartalmaznia kell törvénysértés bizonyítékainak megjelölését és a kifogás benyújtójának érdemi címét. A hiányosan benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani. A Ve. 78. § (4) bekezdése értelmében a bírósági eljárásban a jogi képviselet kötelező.

A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a Ve. 78. § (1) – (2), valamint (4) bekezdései kötelező érvényűen szabályozzák az Országos Választási Bizottság határozata ellen benyújtott kifogás tartalmi és formai elemeit.

A beadvány nem tartalmazott olyan konkrét kérelmet, petítumot, hogy a Legfelsőbb Bíróság az Országos Választási Bizottság határozatát vizsgálja felül. A kérelmező 1998. május 24-én benyújtott beadványában tájékoztatta az Országos Választási Bizottságot, hogy a megadott határidőn belül “kifogással fog élni” a Legfelsőbb Bíróságnál. A kérelmező ezt követően további beadványt, kifogást nem nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz.

A kérelmező beadványa tartalmilag kifogásnak nem volt tekinthető, tartalmi megfelelőség esetén is csak jogi képviselő útján terjeszthető elő kifogás. Az eljárás során a Ve. 78. § (2) és (4) bekezdései szerint hiánypótlásnak helye nincs. Mindezekre

tekintettel a Legfelsőbb Bíróság végzésében a kérelmező beadványát elutasította, további jogorvoslatnak nem adott helyt.

A Ve. 8. § (1) bekezdése értelmében a szavazást megelőző nyolcadik naptól a szavazás befejezéséig a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét nem szabad nyilvánosságra hozni. A napilapok az 1998. május 21-én megjelent cikkükben két párt vezetőjének televíziós vitájáról készült, az 1998. május 24-re kitűzött országgyűlési képviselő-választással kapcsolatos közvélemény-kutatás adatait adták közre. Ezzel a

cselekményükkel megsértették a Ve. 8. § (1) bekezdésében foglaltakat, továbbá a Ve. 3. § d) pontját, mely szerint a választási eljárás alapelve a választásban érintett résztvevők által tanúsított jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás.

A napilap 1998. május 22-én megjelenő számában közétett cikkében az 1998. május 24-re kitűzött országgyűlési képviselő-választással kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét adta közre. A napilap ezzel a cselekményével megsértette a Ve. 8. § (1) bekezdésében foglalt tilalmat.

Nevezett napilap 1998. május 23-án megjelent cikke megsértette a Ve. 40. § (2) bekezdésében foglaltakat, melynek értelmében a szavazást megelőző nap 0 órától a szavazás befejezéséig választási kampányt folytatni tilos (kampánycsend). A Ve. 41. §-a értelmében a kampánycsend megsértésének minősül – egyéb cselekmények mellett – a választói akarat befolyásolására alkalmas információk szolgáltatása elektronikus vagy más úton. Az Országos Választási Bizottság korábban alkotott 11/1998. (V. 18.) számú állásfoglalásában kifejtette, hogy a kampánycsend megsértésének minősül, ha annak beállta után bármely írott vagy elektronikus médium a választással összefüggésbe hozható személyt vagy pártot említ vagy szerepeltet. A cikkben említett pártok az Országos Választási Bizottság által nyilvántartásba vett jelölő szervezetek. Fentiekre tekintettel a napilap a szervezetek nevének közlésével megsértette a Ve. 40. § (2) bekezdésében foglalt tilalmat.

A napilap fenti cselekményeivel két rendben megsértette a Ve. 3. § d) pontját, mely szerint a választási eljárás alapelve a választásban érintett résztvevők által tanúsított jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás. Az Országos Választási Bizottság felhívta a jogsértő gyakorlatot folytató napilap figyelmét, hogy a jövőben a törvénysértéstől tartózkodjék.

Az Országgyűlés 9/1998. (II. 18.) OGY. határozatában a jelölő szervezetek és a független jelöltek költségvetési támogatására 100 millió forintot különített el. Az összeg arányos felosztását a figyelembe vehető jelöltek számának megfelelően az Országos Választási Bizottság állapította meg.

Az 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) 91. §-ának (1) bekezdése szerint minden jelölő szervezet, amely a választásokon jelöltet állít, a jelöltállítással arányos központi költségvetési támogatásra jogosult. A független jelöltek a jelölő szervezetek jelöltjeivel azonos mértékű költségvetési támogatásban részesülnek.

Tekintettel arra, hogy a Ve. 91. §-ának (2) bekezdése szerint figyelembe vehető jelöltek száma összesen 3873 fő volt, az OVB 25.819, azaz huszonötezer-nyolcszáztizenkilenc forintban állapította meg az egy jelölt után járó költségvetési támogatás összegét.

Az Országos Választási Bizottság 36/1998. (IV. 24.) határozata ellen az egyik párt képviselője kifogást nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz.

A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy az Országos Választási Bizottság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) 91. § (3) bekezdése alapján eljárva, a 9/1998.( II.18.) OGY. határozatban az e célra elkülönített 100 millió forint arányos felosztásának következtében az egy jelöltre jutó költségvetési támogatás összegét 25.819 forintban állapította meg.

A Ve. 91. § (1) bekezdése értelmében minden jelölő szervezet, amely a választásokon jelöltet állít, a jelöltállítással arányos központi költségvetési támogatásra jogosult. A független jelöltek a jelölő szervezetek jelöltjeivel azonos mértékű költségvetési támogatásban részesülnek. A költségvetési támogatásra országosan fordítható pénzeszköz összegét az Országgyűlés állapítja meg.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az Országos Választási Bizottság határozata törvényes, megfelel a Ve. hivatkozott rendelkezéseinek, ezért a kérelmező kifogását nem tudta figyelembe venni. A Ve.-nek – a kérelmező által kifogásolt – rendelkezései alkotmányosságának vizsgálata az 1989. évi XXXII. törvény 1. §-ának b) pontja értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, azzal a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott.

A párt képviselője a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) végrehajtásáról szóló 9/1998. (II.20.) BM rendelet 3. számú mellékletében közzétett P1 jelű bejelentési űrlapon nyújtotta be a párt teljes és rövidített nevének használatát.

A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) 51. § (1) bekezdés a) pontja alapján, valamint az 55. § (1) bekezdésén alapuló hatáskörét gyakorolva az Országos Választási Bizottság a jelölő szervezet nyilvántartásba vételéről, az 55. § (2) bekezdésére hivatkozással igazolást ad ki. A párt által megadott rövidített nevet azonban nem vette nyilvántartásba, arra hivatkozva, hogy az alkalmas a választók megtévesztésére.

Az Országos Választási Bizottság 25/1988. (III.24.) határozata ellen a párt kifogást nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz.

Az országgyűlési választáson induló jelölő szervezet képviselője sérelmezte, hogy az Országos Választási Bizottság a bíróság által bejegyzett rövidített nevének használatát nem engedélyezte, arra való hivatkozással, hogy az a választók megtévesztésére alkalmas. A bejegyzés ügyében eljáró bíróság – a párt adatainak törvényes vizsgálatát elvégezve – az alapszabály ismeretében döntött a rövidített nevet is tartalmazó nyilvántartásba vételről.

A Legfelsőbb Bíróság az Országos Választási Bizottság határozatát részben és akként változtatta meg, hogy elrendelte a párt rövidített nevének nyilvántartásba vételét.

Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (továbbiakban: Etv.) 4. § (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezeteknek, – ekként a pártoknak is – megalakulásukat követően kell kérniük a székhelyük szerint illetékes bíróságtól a nyilvántartásba vételt. A társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele nem tagadható meg, ha alapítói a törvényben előírt feltételeknek eleget tettek. A nyilvántartásba vétel során az eljáró bíróságnak kell vizsgálnia az Etv. 7 § (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával, hogy a párt, illetőleg társadalmi szervezet elnevezése más bejegyzett szervezet elnevezésétől különbözik-e, illetőleg hogy megfelel-e a névvalódiság, név-szabatosság követelményének.

A kérelmező a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továb-biakban: Ve.) 51. § (1) bekezdés a) pontja alapján benyújtotta a bírósági bejegyzést tanúsító jogerős végzést, csatolta az alapszabályt, az előírt bejelentő lapon képviselője útján kérte jelölő szervezetként a nyilvántartásba vételét.

Az Országos Választási Bizottság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) 51. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a párt a törvényes előírásokat teljesítette, ezért a rendelkezésére álló hiteles bírósági bejegyzés alapján döntött a jelölő szervezet nyilvántartásba vételéről.

Az Országos Választási Bizottság 22/1998. (IV.06.) határozata ellen az egyik társadalmi szervezet képviselője kifogást nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz.

A társadalmi szervezet képviselője kérelmet nyújtott be az Országos Választási Bizottsághoz, melyben tiltakozott az ellen, hogy egyik, általa szélsőségesnek tartott párt a választáson induljon. Álláspontja szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere egységes egész, és ennek részét képezik a kihirdetett nemzetközi szerződések is. Amennyiben ezzel valamely belső jogszabály ellentétben állna, akkor elsősorban a nemzetközi szerződést kellene alkalmazni. A kérelmező véleménye szerint az Országos Választási Bizottság nemcsak formális vizsgálatra kötelezett, hanem tartalmi kérdéseket is jogosult és köteles megvizsgálni.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) 51. § (1) bekezdése értelmében a jelölő szervezet rendelkezett a bírósági bejegyzés hiteles másolatával. A Ve. 51. § (2) bekezdése szerint a jelölő szervezetről az Országos Választási Iroda nyilvántartást vezet.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az Országos Választási Bizottság érdemben nem vizsgálhatta az országgyűlési képviselő-választáson indulni kívánó jelölő szervezet (párt) tevékenységét, illetve programját.

A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törtvény (továbbiakban: Ve.) 51. § (3) bekezdése értelmében területi listát csak törvényesen bejelentett és nyilvántartásba vett jelölő szervezet állíthat, amelynek nevében a bíróság által bejegyzett képviselő vagy az általa meghatalmazott személy járhat el.

A jelölő szervezet fogalmát a Ve. 149. § g) pontja határozza meg. Az 1989. évi XXXIV. törvény 5. § (9) bekezdése értelmében ugyanazon párt egy választókerületben csak egy listát állíthat.

A területi lista állítására a nyilvántartásba vett jelölő szervezet jogosult. A nyilvántartásba vett jelölő szervezet megyei szervezete – a jelölő szervezettől függetlenül eljárva – a törvény értelmében nem tekinthető önálló jelölő szervezetnek, így lista bejelentésére sem jogosult.

Az Országos Választási Bizottság 28/1998. (IV.17.) határozata ellen a párt képviselője jogorvoslatért fordult a Legfelsőbb Bírósághoz.

A párt megyei szervezetének képviselője azt sérelmezte, hogy az általa benyújtott megyei, törvényes feltételeknek megfelelő listát a területi választási bizottság nem fogadta el. Az Országos Választási Bizottság határozatban utasította el az erre vonatkozó panaszát. Véleménye szerint mint a megyei szervezet elnöke jogosult volt saját területén a párt képviseletét ellátni és így megyei listát állítani. A területi választási bizottság jogtalanul fogadott el később egy általa alá nem írt területi listát, ezzel megsértették a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) 53. § (3) bekezdését. Mindezek alapján kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az illetéktelenül leadott listát töröltesse és kötelezze az általa benyújtott lista elfogadására a területi választási bizottságot.

A Ve. 51. § (3) bekezdése szerint jelöltet, illetőleg listát csak az 51. § (1) bekezdése szerint bejelentett és az 55. § szerint nyilvántartásba vett jelölő szervezet állíthat. A Ve. 149. § g) pontja értelmében jelölő szervezet a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény szerint bejegyzett párt.

A Ve. rendelkezései alapján a területi lista állítására a nyilvántartásba vett jelölő szervezet megyei szervezete – a jelölő szervezettől függetlenül eljárva – nem jogosult. Területi listát csak a törvényesen bejelentett párt országos elnöke hagyhat jóvá, ezért a megyei elnök nem jogosult a területi

lista állítására. A kérelmező által benyújtott listát tehát, a területi választási bizottság nem vehette nyilvántartásba, mert a jelölés a törvényes feltételeknek nem felelt meg.