Az Európai Parlament az Európai Unió intézményrendszerének egyik eleme, amely az unió polgárainak képviseletét biztosítja, szemben a Bizottsággal, amely a Közösség érdekeit képviseli, és a Tanáccsal, amelyben a tagállamok érdekei jelenhetnek meg. A Parlament plenáris üléseit Strasbourgban tartja, a bizottsági üléseket Brüsszelben, míg az apparátus székhelye Luxemburg. Az Európai Parlament története folyamatos hatásköri bővülést mutat.

Az Európai Parlament elődje, a Közgyűlés megtalálható már az Európai Szén- és Acélközösség intézményei között. Tagjait ekkor még a tagállamok nemzeti parlamentjeinek képviselői közül delegálták.

A Közgyűlés nevét 1962-ben változatta meg Európai Parlamentre.

Az 1957-es Római Szerződés szerint a Parlament még csak tanácsadói és felügyeleti jogokat kapott. Ekkor egyes döntések meghozatalához a Tanácsnak ki kellett kérnie a Parlament véleményét, ami azonban nem volt kötelező érvényű. Az első igazi hatásköri bővülés 1970-ben következett be, mivel attól az időponttól a Parlament egyetértése nélkül nem lehet elfogadni a közösségi költségvetést.

A nagy áttörést a Parlament szerepében az Egységes Európai Okmány hozta meg. A Parlament ekkor ugyanis nagyobb szerepet kapott a döntéshozatalban, így egyes kérdésekben a Tanács nem hagyhatta figyelmen kívül a Parlament véleményét, illetve más kérdések esetén csak akkor fogadhatott el egy javaslatot, ha azt a Parlament is támogatta.

A Maastrichti Szerződés óta vált a Parlament társjogalkotó szervvé a Tanács mellett. Ennek lényege, hogy meghatározott kérdésekben a Parlament nélkül nem születhet döntés, a Parlament módosításokat javasolhat, illetve el kell fogadnia a javaslatot is. Az ilyen módon hozott döntések köre egyre bővül.

A Parlament jelentőségének növekedésében meghatározó szerepe volt annak a döntésnek is, hogy tagjait ne a nemzeti parlamentek tagjaiból delegálják, hanem a tagállamok állampolgárai válasszák őket közvetlen módon. Az első közvetlen választásra 1979-ben kerül sor. Bár kezdeményezték egy egységes választási rendszer megszületését, eddig nem sikerült ilyet kialakítani. A választás egységesebbé tétele érdekében azonban már történtek lépések. Így a tagállamok ma már arányos, listás rendszerben választják meg a képviselőket, illetve, hogy az európai Unió minden polgára választó és választható abban az országban, ahol lakcímmel rendelkezik.

Az Európai Parlamentben a mandátumokat a tagállamok lakosságának arányában osztják szét. Ez a rendszer a kisebb tagállamoknak kedvez. Az európai választásokon általában ugyanazok a pártok indulnak, mint a nemzeti választásokon. Az Európai parlamentbe bejutó pártok képviselői azonban nem nemzetiségük szerint tömörülnek, hanem úgynevezett politikai csoportok szerint foglalják el helyüket. Ugyanúgy megtalálható itt is a konzervatív, a szocialista-szociáldemokrata, a liberális csoport, a zöldek, a függetlenek, mint a nemzeti parlamentekben. E csoportok azonban nem csak az azonosan gondolkodó politikusokat tömöríti, hanem fontos szerepet töltenek be a Parlament munkájában, így többek között döntenek a napirendről, a Parlament tisztségviselőiről, a Parlament elnökéről.

Az Európai Parlament taglétszáma létrejötte óta folyamatosan nő, jelenleg 626 fő, de az idén csatlakozó 10 állam képviseletével már eléri a 732 főt. A képviselők mandátuma 5 évre szól. Az európai parlamenti képviselők azonban mandátumuk ideje alatt nem lehetnek tagjai a nemzeti parlamentjeiknek is, nem tölthetnek be tisztséget a nemzeti kormányban, nem lehetnek tisztviselői a közösség más intézményének.

Az Európai Parlament tisztségviselőit, így elnökét és 14 alelnökét, két és fél évente választja meg tagjai közül a Parlament. Az elnök feladatai inkább reprezentációs jellegűek, ő elnököl a Parlament plenáris ülésein, képviseli az Európai Parlamentet más közösségi intézményeknél, ő írja alá a költségvetési törvényt stb. Az alelnököket a politikai csoportok jelölik. Az ő feladatuk az elnök munkájának segítése.

Két testület döntései határozzák meg a Parlament munkáját. Az egyik az Elnökök konferenciája, amelyet a Parlament elnöke és a politikai csoportok képviselői alkotnak, és amelynek feladata a napirend megtárgyalása, a Parlament jogszabályalkotási programjának megvitatása, a bizottságok tagjai összetételének kialakítása. A másik testület a Büro, amelyet a Parlament elnöke és a 14 alelnök alkot, és a Parlamenttel kapcsolatos adminisztratív, pénzügyi döntésekkel foglalkozik. A Parlament és a képviselők munkáját segíti a titkárság is.

A Parlament a nemzeti parlamentekhez hasonlóan plenáris ülések mellett bizottságokban végzi munkáját. A bizottságok feladata a kérdések megvitatása, a részletek kidolgozása, és a kérdések előkészítése.

Vissza a főoldalra