Rozgonyi Ernő önéletrajza

1933. augusztus 16-én születtem Budapesten. Mindkét nagyapám magas rangú katonatiszt volt. Apám, dr. Rozgonyi Ernő (1908-1993) közgazdász diplomát és doktorátust szerzett. Édesanyám, Tschan Margit (1899-1980) német-olasz tanárnő, illetőleg háztartásbeli volt. Családom a háború és az államosítás során mindenét elvesztette. Feleségem Vidos Mária. Korábbi házasságomból született 1966-ban fiam, Rozgonyi Zoltán. Ezen az ágon két unokám van. Feleségem korábbi házasságából született Gál Gyula révén szintén van két unokám.

1951-ben érettségiztem az I. ker. Állami Petőfi Sándor Gimnázium humán tagozatán. Polgári (értelmiségi), és anyám révén osztrák nemesi (katonatiszti) származásom miatt egyetemi továbbtanulásról szó sem lehetett. Ezért az állami Eötvös Lóránd Geofizikai Intézetnél – a szaktárgyakból tett vizsga útján – megszereztem a geofizikusi és geodéta szakképzettséget. Ezt követően minden évben kísérletet tettem különböző fakultásokon, de csak 1962-ben tudtam beiratkozni a Pénzügyi és Számviteli Főiskola esti tagozatára, ipari-számviteli szakra, ahol 1966-ban jeles államvizsgát tettem. 1973 júliusában megszereztem az okleveles könyvvizsgálói szakképesítést is. Autodidakta módon egész életemben – máig – tanulok. Nyelvismeretem: anyanyelvi szinten német.

1952-től a Maszolaj Geofizikai Kutató Vállalatnál dolgoztam geodétaként. 1953 októberében bevonultam tényleges katonai szolgálatra. 1956. október 24-én az OLLEP Építő Törzs tisztjei bezárták a körletet, november 4-én a megszálló szovjet hadsereg fegyverzett le bennünket, majd 5-én este mindenkit szélnek eresztettek, decemberben szereltem le. Ezután előző munkahelyemen, illetve annak jogutódjánál dolgoztam 1958. március 15-ig.

1958. április 1-én kerültem az ÉM 44. sz. Állami Épitőipari Vállalathoz, ahol technikusként kezdtem munkámat. Később, az államvizsgámon – felfigyelt rám a Pénzügyminisztérium egyik vezetője, és az akkor bimbózó „új gazdasági mechanizmus” jeleként felkért, legyek a munkatársa. Így 1966. október 16-án – áthelyezéssel – a Pénzügyminisztérium dolgozója lettem, a III. Ipari és Építőipari Főosztályon főelőadói munkakörben. Itt az első két évben kivitelező építőipar pénzügyi kérdéseivel foglalkoztam, elsősorban elméleti vonatkozásokban, nevezetesen az új gazdasági mechanizmus elveinek az ágazatra való alkalmazásával.

1970 elejétől kezdve már keményen érződött a politikai irányvonal megkeményedése, elkezdték – különböző módon – üldözni azokat, akik túl lelkesen dolgoztak az „új gazdasági mechanizmus” bevezetésén. Ebbe a láncolatba illeszkedik az, hogy 1970. szeptember végén provokátorok hazug vádjai alapján őrizetbe vettek, majd a Fővárosi Főügyészség vádat emelt ellenem a Btk. 127.§ (1) bek. c) és d) pontjaiba ütköző izgatás címén, és indítványozta a bíróságnak, hogy szigorított börtönben eltöltendő szabadságvesztésre ítéljenek. Végül a Legfelsőbb Bíróság 3.000 Ft pénzbírságot szabott ki rám.

1974-ben – szervezeti változások miatt – az újonnan alakított VI. Közlekedési, Építésügyi és Lakáspolitikai Főosztályra kerültem. 1984-ben már nagyon kiéleződött a viszony közöttem és Madarasi Attila akkori államtitkár között. Ennek alapvetően politikai okai voltak. Több alkalommal súlyos nyílt és burkolt fenyegetés ért. Helyzetem kritikussá vált, és ezért – néhány tisztességesebb vezető segítségével – 1984. július 1. napjával a SZÖVOSZ dolgozója lettem áthelyezéssel, ahol kineveztek a Lakásszövetkezeti Főosztály vezetőjévé. Hamarosan azonban itt is szembekerültem az MSZMP KB konzervatív szárnyát képviselő főtitkárral. A küzdelem végeredményeként – persze ebben sokat segített a rohamosan változó politikai közhangulat és helyzet alakulása is – 1990 áprilisában szétrobbant a SZÖVOSZ, és az ágazatok önállósultak. Az új Országos Tanács engem nevezett ki az ügyintéző apparátus ügyvezető igazgatójává. Ebben a minőségemben dolgoztam 1992. február 29-ig, ugyanis 1991 augusztusában felmondtam.

1992 tavaszán a pénzügyminiszter kinevezett a Kincstári Vagyonkezelő szervezet gazdasági igazgatójává. Itteni tapasztalataim elképesztőek voltak. Mivel nem voltam hajlandó a szabadrablásban cinkossá válni, rövid és meddő küzdelem, valamint életveszélyes fenyegetettség miatt 1994-ben innen kértem nyugdíjazásomat. 1998-2002 között a MIÉP országgyűlési képviselőjeként igyekeztem becsülettel védeni nemzetemet, sajnos nem sok sikerrel, bár rengeteget dolgoztam. 1998 júniusától a törvényhozás számvevőszéki állandó bizottságának alelnöke, decembertől a Posta Bank veszteségeinek okait vizsgáló albizottság, 2001. februártól a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságnak is tagja voltam.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom szakmai kabineteiben megalkotott, 2009-es EP-választási programunk a www.jobbik.hu/program címen olvasható.

Rozgonyi Ernő